Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

25. kép. Egy felülcsapott és egy kanalas malom belseje. Sapiáos, 1998. Mint említettük, ezek a kanalasmalmok Portugália-szerte ismertek. Őrlőszerkezetükben nincs nagy különbség, de a malomépület alkalmazkodik a helyi építészethez: a mediterrán Portugáliában igényesebbek, nagyobbak a malmok is. Mint északon mindenhol, Boticasban is jellemző, hogy a házak durván megmunkált, nagy, rusztikus kövekből összerakott pici telken elhelyezkedő kicsi építmények legyenek, akár lakóházak, akár istállók vagy fészerek stb. A malmok is hihetetlenül kicsik. Általában lejtős telekre épültek, aminek következtében kétszintesek. Az alsó szint a kerékház, nem járható, csak a vízikerék forog benne. A víz kerékre vezetését kőből, fából vagy újabban eternitből összetákolt cső segítségével oldják meg úgy, hogy lehetőleg minél magasabbról egyenesen a kerékre zuhanjon. Ritkább az olyan épület, ahol kiépített, a kerék átmérőjénél alig szélesebb mélyedésben történik az energiafelvétel. Itt az épület falát áttörő csövön engedik rá a vizet a turbina elvén működő kerékre, ami forgásba lendül, megkavarja a vizet és ettől a forgatott víztől marad mozgásban. A kerekek átmérője általában 1,3 m, a tengely és a kerék fából faragottak, de a ma is működőkét már ki cserélték vaskerékre. A felső szint az őrlőszint. Egy helyiségből áll, néha egy ablaka van, padlása nincs. Mindig itt található az egyetlen bejárati ajtó, ahová egy vagy két lépcsőfokon át juthatunk fel. Az ajtó mellett a falon néhol láttunk egy-egy polcszerúen beágyazott követ, olyan magasságban, hogy a vállon hozott zsákot pont oda le lehet támasztani, amíg a gazda megkeresi a kulcsot és kinyitja a malmot. A falazat általában egyszerű, durva kőfal. Néhol igényesebb, gondosan megmunkált kőépít-