Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

22. kép. Elhagyott, de működőképes malomépület az út melletti völgyben. Boticas. 1998. túl más olyan megoldások is léteznek, amelyek megóvják az épületet és a berendezést az időjárás viszontagságaitól és így meghosszabbítják az őrlési időt. Több folyón láttam malmokat, amelyeket az általános szokástól eltérően nem a partra, hanem a folyó közepe táján olyan szakaszra építettek, ahol nagyobb a víz sodrása. Ilyenkor a partról keskeny gát vezet be az őrlés színhelyére. A malomépület erődszerű kőépítmény, de a sarkai le vannak kerekítve, hogy a rossz időbeni erős hullámverés ott megtörjön, ne tudjon annyi kárt tenni az épületben. Ezek általában alulcsapott vízikerekű malmok, de van kanalasmalom is, pl. amit én láttam a Guadiana folyón Moura városkánál.

42 Jellemző még, hogy az eső és a heves szélviharok leküzdésére minél kevesebb nyílás, leginkább csak egy ajtó van a malmok falába vágva, az is úgy, hogy az uralkodó széliránynak ne kerüljön az útjába. A másik két megoldás már csak néprajzi leírásokból ismeretes.

43 Hegyvidéken, olyan vizeken, ahol nagyon nagy a különbség a nyári és a téli vízállás között, gyakran fenyeget az árvíz veszélye, télire egyszerűen elviszi a gazda a belső berendezést, kiemeli a kanalas vízikereket is. Az épület maga az uralkodó széljárásnak háttal álló, szilárd padozatú és mennyezetű kőház, amelynek belsejében csak a malomkő marad. Átél folyamán minden fa alkatrész kijavításra kerül, s tavasszal, amikor a vízszint újra a megfelelő magasságú lesz, meg lehet kezdeni az őrlést. (Rodízio típusú malmoknál szokásos.) 42, VEIGA, de Oliveira 1983. 55. kép 43. VEIGA, de Oliveira 1983. 111.