Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

17. kép. Kőből és fából épült, szalmatetős lakóház, alul istállóval. Villanrinho Seco, 1998. kalmaznak kőkérget. Az alsó kő a kőpadba van bevésve. A felső kő száját általában vaskarikával veszik körül, ebbe hull bele a kukorica a kisgaratból, amelyet a felső kőre érő rázófa mozgat, így adagolva a szemeket. A felső kő keresztvasa a kő vastengelyére ül, amely egy faragott vagy esztergályozott fa tengelybe van beleerősítve. A fatengely vaskosabb alsó felébe csapolják be a kanalakat. A kanalak száma, az egyes kanalak mérete, mélysége a rendelkezésre álló vízmennyiségtől függ. A fatengely alsó vége végződhet vascsapban, de egyszerűbb formájában egy kemény, hosszúkás kvarckavicsot erősítenek bele. Ez a vas- vagy kőcsap egy fagerendára illeszkedik, mindkét esetben általában egy nagyobb, lapos kvarckavicsba ütött kisebb mélyedésbe ül bele. Krassóváron (Carasova) a Karas folyón ma is áll egy boronafalú vízimalom, nagyon hasonló ahhoz, amilyet Cs. SEBESTYÉN Károly leírt és lerajzolt. Nérahalmosra (Prigor) menet az út mentén két csutorásmalom áll, egyikben a tüzelőhely is megtalálható. A falu határában áll egy kallómalom, függesztett kalapácsos kallókkal, ványolókáddal. A kalló már nem működik, de a ványolóban cserge forgott. TABÁN, Mircea írásából meglepő adatokat tudunk meg arról, hogy mennyire élőek ezek a malmok. Egy múlt század végi felméréshez képest számuk megnövekedett a Gramenasca-patak mentén, sokukat századunk 50-es évtizedében építették! Tipológiailag klasszikus csutorásmalmokkal állunk szemben,