Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Sabján Tibor: A fűtő

17. kép. Csempékkel borított sütőkemence és takaréktűzhely egy jádi (Beszterce vm.) szász ház konyhájában (GÖNYEY Sándor, felvétele. 1943.; NM F 91 188.) Nem teljes az általunk felvázolt kép, ha nem szólunk a fűtők egyik változatáról, az ércfűtőről vagy vasfűtőről. Kétségen kívüli tény, hogy a hagyományos fűtőknek is volt vasból készített változata, még olyan szerkezetű is, amely a takaréktűzhely előtti platten nélküli típust testesítette meg, mégis ezekben a szókapcsolatokban az ércfűtő legtöbbször nem öntöttvas takaréktűzhelyt, hanem öntöttvas kályhát jelent, ezért vigyáznunk kell, mert a történeti források ilyen adatai (főleg a korai említések) nem biztos, hogy takaréktűzhelyre vonatkoznak. (16. kép.) Mindenesetre néhány parasztházban az is előfordult, hogy a csempes kandalló mellé kisebb vagy nagyobb hengeres öntöttvas kályhát állítottak.

86 Összefoglalás A fentiek során láttuk, hogy a kandalló mellé épített fűtő története két nagyobb periódusra tagolódik. A második periódus a takaréktűzhelyek hatására alakul ki és viszonylag jól belátható időbeli távolságra van tőlünk. Sajnos nem mondhatjuk el ezt a 16-18. századi fűtőről, melynek kialakulását illetve származását nem látjuk világosan. Annyi biztos, hogy ez a fűtő is kiegészítő tüzelőberendezés, ezért a kérdés a csempes kandallók történetétől és kialakulásától nem választható el. így már egy kicsit jobban megközelíthető a probléma, bár gyorsan hozzá kell ten86. Kós Károly 1989. 150.; 213. jobb alsó kép.