Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Sabján Tibor: A fűtő

12. kép. Cserepes kandalló tűzhelyére épített szobai fűtőberendezés egy széki parasztházból (GÖNYEY Sándor, felvétele, 1940.; NM F 87 048.) fűtőre. Ezek a folyamatok azonban nem az úri lakáskultúrában alakultak ki (a 19. században már ezen a szinten nem használták a cserepeseket), hanem a parasztság formálta őket. Tehát a plattenes fűtőt az erdélyi parasztság alakította ki a korábbi úri eredetű fűtőkből úgy, hogy a takaréktűzhelyek gyári, bolti elemeit használta fel hozzá.

70 A folyamat a 19. század közepe táján kezdődhetett és a század második felében játszódott le.

71 Mindezek alapján tévesnek tartjuk azt a feltevést, hogy a fűtő a katlanokból alakult volna ki, még akkor is, ha primitívebb formája az alföldi konyhák tüzelőpadkájára épített egyszerűbb katlanokkal szoros hasonlóságot mutat (két élére állított vályogtéglára fektetett főzőlapra gondolunk itt).

72 Egyébként itt is, mint sok más területén a tárgyi kultúrának, az egyszerűbb megoldások nem a fejlődés korai állapotát képviselik, hanem csak szegényes utánzatai egy mintául szolgáló kiforrott tárgynak. Érdekes kérdését alkotják a kutatásnak az erdélyi öntödék kínálatában szereplő öntöttvas fűtők, melyekből 2-4-6 változatot is ajánl egy-egy árjegyzék.

73 Ezek a fűtők ajtó nélküliek, peremes szájnyílásuk úgy van kialakítva, hogy a kandalló falába illeszthető legyen. Oldalukon a fűtőkre jellemző nyitott rés van, a füstcső a főzőlap valamelyik sarkán vagy a hátsó oldalon helyezkedik el. A fűtők alulról nyitot70. SABJÁN Tibor 1995. 126. 71. SABJÁN Tibor 1995. 125. 72. Kós Károly 1989. 107.; ZENTAI Tünde 1995. 100. 73. Lásd 56. jegyzetpontot!