Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Sabján Tibor: A fűtő

10. kép. Székely fűtők a szentkeresztbányai vasgyár kínálatából látva.

45 (1854. Sárd, Kis-Küküllő m.) A következő takaréktűzhely egy főzésre használt szobában állt: A konyha Szobába készítettem egy főzó Sparhertett Tűzhelyestői.

46 (1861. Válaszút, Kolozs m.) Ezek az adatok azonban mind az önállóan használt takaréktűzhelyt állítják elénk, egyik sem csatlakozik kandallóhoz, pedig a néprajzi kutatásból egy olyan kisebb méretű takaréktűzhelyt is megismerhettünk, melyet szorosan a kandallók mellé építenek. Ezeknek a leggyakoribb neve is fűtő, de főzőlapjáról plattennek vagy plaktennek esetleg kályhának vagy kemencének is nevezik.

47 Nem nehéz észrevenni, hogy ez a takaréktűzhely féle felépítésében és szerkezetében is eltér a „klasszikus takaréktűzhely"-től. Itt most nem csak arra gondolunk, hogy ez utóbbi nem önálló, hanem kiegészítő tüzelőberendezés, hanem arra, hogy olyan jellegzetességekkel bír, melyek sem a történeti Magyarországon, sem Európa más része45. EMSzT IV. 399. 46. EMSzT IV 399. 47. SZILÁDY Zoltán 1909. 16.; VISKI Károly 1931. 23, 31, 33, 36. kép.; SZABÓ Imre 1903. 214.; CS. SEBESTYÉN Károly 1909.196.; BÁTKY Zsigmond 1907. 64.; JANKÓ János 1993. 69.; JANKÓ János 1989. 60, 122.; HERMAN Ottó 1983. 76, 91.; Kós Károly 1989. 15, 22, 35, 38, 42, 106-107, 109, 150-151, 153, 212, 215, 274.; SZINTE Gábor 1900. 108-109.