Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Zentai Tünde: Térhasználat az erdélyi magyar parasztházban

a jelenet beállított.)

72 A szülők háromhelyiséges házában ugyanakkor sarkos elrendezésű tisztaszoba is van, két rövidlábú vetett ággyal, mindegyiken 15 díszvánkossal. A helyiség tüzelője helyén kamarás asztal áll, amire ruhát halmoztak. Az hátsó falak mentén függő tartórudak roskadoznak a szőttesek alatt.

73 A 19. század utolsó harmadában ennél is hagyományosabb lakáskultúra jellemzi a moldvai csángókat. A Szeret és a Prut vidékéről még számos egy lakóhelyiséges, színnel ellátott épületet említenek. A házban benn állt a lapos tetejű sütőkemence, szája előtt tapasztott füstfogójú nyílt tűzhellyel. A tüzelőszerkezet összetett funkciója itt még kiegészült a kemence tetején való alvással is.

74 Alacsony padkája - a középkori ülő-alvó sárpadkák maradványaként - folytatódott a sutban és körben a falak mentén. Rajtuk cöveklábú padok, és a hátsó fal elejénél cöveklábú ágy helyezkedett el.

75 A fő sarokban a padok találkozásánál volt a helye a régimódi, fedél nélküli ro/igyás/áóának, aminek a belsejébe és tetejére az eladólány háziszőttes kelengyéjét halmozták föl. Előtte állt az asztal. Az 1880-as években kialakult kétsoros alaprajzú házak tetőleeresztés alatti /(/'/éréit kamrának és tűzhelyes főző, alvó lakótérnek használták. Rövid áttekintésünkből kitűnik, hogy a 19. század vége előtt az erdélyi magyar népi lakáskultúra - alapvetően azonos rendszerén belül - tájanként különböző fejlettségi fokon áll. Színvonala nyugatról kelet felé haladva emelkedő, majd ereszkedő ívvel jellemezhető. Tetőpontját Kalotaszegen és a délkeleti régióban éri el, a végpontja pedig a Kárpátok túloldalán érzékelhető. Az ipari forradalom hatása és a polgárosodás ezzel összhangban eltérő módon és mértékben érvényesül az egyes vidékek lakói körében. A Szatmári síkság peremén, a Túr mellékfolyói területén a 20. század elején kerül be a takaréktűzhely a házakba, ekkor tűnnek föl az első L alakú vinklis házak utcára néző két szobával. A két világháború között a pitvarokba rakott tűzhelyes asztali kemencéket építenek, a lakószobák berendezése párhuzamos, a tisztaszoba funkciójú nagyházban elterjed a duplaágyas hálószobabútor. Az 1950-es években az utcafrontos házak száma gyarapszik, megújul a lakásbelső, gyári bútorgarnitúrákat vásárolnak, az asztal a szoba közepére kerül, s új, centrális elrendezés jön létre.

76 Az 1960-as évektől a kötelező típustervek alapján kockaházak készülnek, a konyhákban gáztűzhelyet, hűtőszekrényt használnak. A megváltozott lakásbeosztás és komfort azonban még idegen, lassan válik az életmód részévé. A fő lakótér szerepét a konyha tölti be, Itt helyezik el a televíziót is. A konyha kímélésére a nyári konyhát használják. A Szamos vidékén az 1920-tól 1960-ig tartó években zajlik a ház belső terének átrendeződése, azaz a tisztaház-konyha-lakóház kialakulása, melynek során a pitar fokozatosan lakóhelyiséggé válik, a nyári háztartási munkák számára pedig 72. Néprajzi Múzeum F. 13349-13354. GYÖRFFY István fotói 73. Néprajzi Múzeum F. 12347, 12348 74. PETRAS INCZE János 1979. 1405-1406. 75. Lásd Néprajzi Múzeum F 64505, Forrófalva, VERESS Sándor fotója 1931-ből. 76. Kós Károly 1989. 11-16.