Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Zentai Tünde: Térhasználat az erdélyi magyar parasztházban

függöny mögött alvóhelyet biztosít, anélkül, hogy az ágyat meg kellene bontani. Az ágyazást padra állva végzik. Az ablak fölötti falrészt kancsós tálasfogas vagy kendőkkel körbevett tányérsor díszíti. A gazdagabb háztartásokban föltűnik a sifonér. A becses bútordarabot a fősarokba állítják. Az egyszerűbb, divatjamúlt berendezési tárgyak a szoba hátsó, kevésbé tisztelt felébe kerülnek, így a degradált hoszszúpad, a padszék, meg az öregek és betegek szerény kiságya. Majd ezek a rangvesztett bútorok átvándorolnak a kamrába, illetve a belőle kialakított kisházba. A tornác itt is fontos tárolóhely, különböző gabonásládákat tartanak benne, a hátsó felét pedig gyakran elfalazzák szalonnáskamarának.

68 A Székelyföldön a nagy, többhelyiséges, igen gyakran kéttraktusos fenyőfa házakban a térhasználat jobban differenciált mint más korabeli magyar falvakban. Van kisház, nagyház, alvókamra, tárolókamra, konyha, eresz, tornác és sokféle gazdasági épület. A 19. század derekán gyakori a parádés ház, amit nevének megfelelően ünnepi alkalmakra tartanak fönn. Gazdag berendezésében ott a csempes sód, a takácsszőttesekkel magasra vetett ágy, a festett tálas, téka, kelengyésláda, a bokályos fogas, és már a kihúzható ebédlőasztal is.

69 A szobabelső általában sarokra rendezett, de a 19. század végén a párhuzamosságra is találunk példát. A tényleges lakás a kicsi ház és a konyha. A legtöbb tevékenység a lakótér kandallója körül folyik. Hétköznap még itt étkeznek evőszéken. A kandalló gazdag szerepkörére utal a kászoni szólás, miszerint „Tűzhelyünkön tartottuk és neveltük gyermekeinket."

70 A székely házban a család egy része, rendszerint az idősek vagy a fiatal pár, külön helyiségben, a hálókamrában alszik. A pásztorkodó gyimesi csángók otthona a „maradást" képviseli. Faházaik berendezése alacsony, bútoraik közt sok a maguk készítette támlátlan pad és kisszék. Az asztalosládák mellett még használatban vannak a nyitott gúnyásládák. Egyszerű ágyaik ugyancsak alacsonyak, beleértve a háziszőttesekkel megrakott díszágyat is. Egyetlen magas bútoruk a vetett ágy mellett álló pohárszék. A berendezés elve diagonális. Az első fal tetejét tálaspolc díszíti, amire díszkendőket is akasztanak. A lakásbelső rangját mutatja a mennyezetrudakon és köteleken átvetett tömérdek textil. A szobákat tapaszos sátrú kandallóval fűtik.

71 Gyimesközéplokon a kutatók 1911-ben még egyhelyiséges boronaházat is fényképeztek. Bár az épület a szülői ház udvarán álló, fiataloknak készült kisház volt, mégis tanulságos példát nyújt a lakáskultúra középkori hagyományainak továbbéléséről. A képeken látható házban bent van a sütőkemence, szája előtt, gyakorlatilag a padlószinten lévő nyílt tűzhellyel, ami fölé tapasztott füstfogó emelkedik. Rajta rönkfával tüzelnek. Körülötte padok és kisszékek állnak, mögötte a hátsó fal mentén hosszú alvó- és ülőpad húzódik. A falba vert szögeken ruhák, kabátok lógnak. Mi több, a középkorias, földön kuporgó életmódnak megfelelően, az egyik férfi a tűzhely mellett fél könyökre támaszkodva a padlón pihen. (Megjegyezem, lehet, hogy 68. Kós Károly 1989. 149. 69. Kós Károly 1989. 188.; MALONYAY Dezső 1909. II. 102 skk. 70. Kós Károly 1989. 211. 71. Néprajzi Múzeum F 13380, 13403