Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Zentai Tünde: Térhasználat az erdélyi magyar parasztházban

Erdély és a Nagy-Alföld érintkező területein, a Partiumban, a Tisza, a Szamos és a Körösök vidékén a 19. század utolsó évtizedeiben legtöbb helyen már csak a párhuzamos berendezést tudták megfigyelni. A Szilágyságban, a Kraszna és a Szamos mentén az átlagos házak szobájában az ajtó mellett terjedelmes tapasztott vagy csempes sátorkemence emelkedett a szabadtűzhely fölött, alóla nyílt a pitarban lévő sütőkemence szája. Széles padkája munka- és ülőhelyként szolgált. Kós Károly gyűjtései szerint

59 ez a fajta tüzelőberendezés az 1870-es évekig a falusi papok és tanítók lakásában is általános volt. Bár ekkortájt a pitarban már egyre többen építettek szabadkéményt a szikrafogó vakkémény helyére, és alatta különálló sütőkemencét készítettek. A házban a kandalló mögötti meleg sur a kisgyermekek fekvőhelye volt, és idáig nyúlt a cöveklábú alvópad, a pucikpad vége, amelyen a családfő aludt báránybőrbe takarózva. A pad alatt különféle dolgokat tároltak, meg itt keltették a csirkéket. A hátsó fal utca felőli szögletét az első ágy foglalta el, díszes, házilag szőtt párnákkal megvetve, oldalánál támlás paddal. Az utcai ablak alatt hosszú láda állt asztallal, az udvari ablak előtt pedig ruhásláda vagy sublód. A fő bútorok elhelyezése emlékeztet a sarkos elrendezésre; az első ágynak még nincs párja, a sarkot befogó padok azonban már hiányoznak. A második ágy szerényen meglapul az ajtó mögött; gyakran még pokróccal letakart ágyszék vagy cöveklábú alvóbútor a nagyobb gyermekek számára. Általában a tornácon is volt egy kiságy, a 18. századi köznemesi házak tornácán szokásos hárspamlag utódja, a nyikó vagy mikó, a felnőtt férfiak alvóhelye.

60 A népes családok fiatal férfi tagjai többnyire a pajtában háltak függesztett sövénytáblából kialakított fekvőhelyen. A pitar egész évben a bejárati előtér, a füstelvezetés és rakodótér szerepét tölti be, itt sütik a kenyeret, tavasztól őszig pedig nyári konyhaként funkcionál. A Körösök vidékén a 19. század utolsó évtizedeiben épülnek az utolsó szalmafedelű faházak. A pitvar hátsó felében csonkagúla alakú sütőkemence található, fölötte szikrafogó baburával vagy már szabadkéménnyel. A legtöbb házban még használatban van a zöldmázas, virágdíszes csempékből rakott kandalló vagy szerényebb fonott cserény sátras változata. A szoba berendezése párhuzamos, a nagyasztal mögött hosszúládával vagy karospaddal. A régi fősarok korábban kiemelt szerepét idézi az a hazánkban ritka megoldás, hogy itt, a két ablakkal határolt szögletben helyezkedik el a vetett ágy, oldalán támlás paddal, végében festett kelengyésládával. A tűzhely körül sok apró gyalogszék áll, mögötte a hátsó falnál, alacsony, széles ülő- és alvópad. Étkezéskor idehozzák a nagyasztal alatt tartott gyalogasztalt, és ezen fogyasztják el főtt ételeiket a közös tálból. A ház kamrájában élelmet, ruhaneműt, szerszámokat, gabonát stb. raktároznak. Néhol tároló és alvóhelyiség egyben, ahol jól megfér az ágy és a láda a házi szerszámokkal. Másutt a bővített családok gyermekeinek házassága után kisházzá válik. Az átalakulás során a tornácra kerül a gabonásláda, általában az utca felőli végébe, mert a kert fe59. Kós Károly 1989. 41. 60. Kós Károly 1989. 48.