Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Zentai Tünde: Térhasználat az erdélyi magyar parasztházban

alapvetően különbözik. A pitvarból a szobába lépve az ajtó és a hátsó főfal között találjuk a tüzelőszerkezetet, ez és környéke a helyiség hétköznapi élet- és munkatere. A vele átellenben lévő, az utcai és az udvari ablak által határolt szöglet a szoba legmegbecsültebb része, a legrangosabb berendezési tárgyakkal. GUNDA Béla szóhasználatával élve ez a ház kultikus tere,

56 amit szent saroknak is szokás nevezni. Itt nem folyik közönséges, szemeteléssel járó munka, ünnepi használat és a család presztízsének a kifejezése jellemzi. A lakás térhasználatában azonban a két sarok ellenpontozása mellett érvényesül egy másik, a szoba első és hátsó fele között megnyilvánuló különbség is. Az elméleti választóvonal körülbelül az udvari ablak mögött húzódik, és keresztbe osztja a helyiséget. A főhomlokzat felé eső tér virtuális tisztaszoba. A nagyasztallal és padjaival berendezett fősarokkal együtt magába foglalja a másik első sarkot is, amely a reprezentatív vetett ágy helye. A lakásnak ezt a felét a díszítettség, az értékes holmi kiállítása jellemzi. Használata redukált. Ezzel szemben a szoba hátsó fele egyszerűbb, és minden talpalatnyi helye többszörösen igénybe vett. Itt folyik a házi munka, minden konyhai tevékenység, az étkezés, alvás, mosdás, gyermeknevelés, gyógyítás, a fonás, átéli szomszédolás stb. A szoba hátsó felének két oldalán helyezkednek el az egyszerű alvóágyak, az egyik az ajtó hátánál, a másik a tüzelő mögött. Köztük a legegyszerűbb alvópadok és ágyszékek is megőrződtek. GUNDA Béla a szoba külső és belső fele közti eltéréseket is hangsúlyozza. Idézi Gustav RÄNKet, aki a kelet-európai parasztszoba női és férfi oldaláról beszél.

57 Eszerint a mestergerenda mögötti rész „női tér", mert itt áll a szülőasszony és a gazdaasszony ágya, ez a térfél a női tevékenységek, a gyermekgondozás helye.

58 A térhasználat utóbbi megoszlásában azonban kevesebb konzekvens szabályszerűség érvényesül, sok az átfedés. A „gyermekágy" állandó helye és az asztalszöglet férfidominanciája mindamellett a két első sarok bizonyos funkcionális elkülönülését igazolja. A berendezés és térhasználat hagyományos módja a néprajzi módszerekkel megközelíthető, a 19. század elejétől napjainkig tartó időszakon belül a 19-20. század fordulóján változik meg. Először a párhuzamos elrendezés irányába; a középre került asztal jobb és bal oldalán egy-egy ágy áll, az asztal mögött a fal tövében a hosszúláda, fakanapé vagy karos láda foglal helyet. Ez az átrendeződés azonban nem befolyásolja a szoba első reprezentatív része és a hátsó munkatér elkülönülését. A tisztaszoba meghonosodásával a disztingvált térhasználat megismétlődik a lakószobában, de a határok már jobban összemosódnak. A munka és lakótér egyre terjeszkedik, az asztal környéke azonban továbbra is megtisztelt hely, a jobb berendezési darabok a helyiség első felébe kerülnek, ide teszik a legkülönb ágyat is. Gyökeres változásra a melegkonyha kialakulásával kerül sor. Megtörténik a vendégszoba, az alvóhelyiség és a lakótér szétválása. A konyha alapfunkcióján túl a nappali szoba szerepkörét is betölti. A felvázolt rendszer keretei közt számos időbeli és lokális változat létezik. 56. GUNDA Béla 1961. 247. 57. RÄNK, Gustav 1949. 257-258. 58. GUNDA Béla 1961. 256.