Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bálint János-Buzás Miklós-Cseri Miklós-Sabján Tibor: Egy tarcsafalvi lakóház bontásának tapasztalatai

11. kép. A nagyobb ablak rekonstrukciója A faluban egykor használt cserepesek kinézetéről néprajzi gyűjtésekből nyertünk behatóbb képet. A cserepes alatti tűzhely, a gócalja szélét téglából falazták fel, a közepébe pedig töltést készítettek. Felső szélét fakeret, az ún. ráma vette körül. A gócalja szélesebb volt, mint a csempékből rakott cserepes, ezért gyakran ide ültek dolgozni, melegedni. „Beülünk a góc alá" mondogatták. A díszített cserépből rakott cserepest vagy kuttoií alul cserefából készült ráma tartotta. A ráma hátul egy keskeny falra (a boronákat védte a tűztől) támaszkodott, elöl fából készített láb támasztotta alá. A kuttor mögött tenyérnyi széles rés volt, felső szélét párkán vagy ráma szegélyezte. Tetejéből vesszőből font vagy deszkából szegeit és tapasztott kémén vezetett a padlásra. A cserepes mellett, a hátsó fal felőli oldalon volt a füttő vagy kályha, melyet elölről és a góc alól is lehetett fűteni. Ez utóbbi irányból hoszszú fákat nyújtottak be a fűtőbe és ha a vége elégett, beljebb tolták. A fűtő teteje plattenes volt, melyen főztek.