Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Gilyén Nándor: Szék népi építészete

19. kép. Ácsolt láda és ajtó a pitvarban. Forrószeg, Csorgó 179. Prózsa György 20. kép. Hagyományos szobaberendezés. Felszeg, Kis u. 229. Csorba József ökörrel húzták egy mellékutcából mai helyére. Az épület a hagyomány szerint legalább 200 éves, ezt bizonyítaná az ajtófélfába vésett, talán 1781-nek olvasható évszám is. Archaikus szerkezeti megoldásai és pitvarának hátsó (a ház mai elhelyezése miatt értelmetlen) kijárata miatt valószínűsíthető, hogy Széken valóban ez a legrégibb lakóház. A földet, agyagos sarat a favázas épületek sövényfonásos falának tapasztásához kezdettől fogva felhasználták, de a fahiány miatt elhagyott faváz után a falak építésénél ez az anyag szinte egyeduralkodóvá lett. Széken a földfalak közül a vert fal vált - a múlt század második felétől fokozatosan - csaknem kizárólagossá. Építése lényegében a máshonnan is jól ismert módon történik, de itt legtöbbször egy máshol csak szórványosan alkalmazott megoldással: a fal minden elkészült rétegére az erdőn vágott zöld vesszőt vagy nádat terítettek (5. kép), amivel a fal tartósságát (szakszerűen szólva húzó- és hajlítószilárdságát) jelentősen növelni tudták. Ez az eljárás nagymértékben csökkentette a földfalakon gyakori, a talaj mozgásából és a fal anyagának zsugorodásából keletkező repedések kialakulásának veszélyét. Szokás volt a sarkokon is vesszőből, nádból font erősítő „oszlopok" elhelyezése. A rakott sárfal Széken - a Mezőség sok más településével ellentétben - nem honosodott meg. Széken is megfigyelhető, hogy a vert falat újabban a vályogtégla váltja ki, az 1950-es évektől már ez az általános.