Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Gilyén Nándor: Szék népi építészete
18. kép. Tornác faragott oszlopokkal, gabonatartó szuszé/cokkal. Felszeg, Székely u. 407. Sípos János Épületszerkezetek Falak Mint már említettük, Széken - és az egész Mezőségen - a favázas fal általános volt. 22 A korábban valószínűleg itt is használt cölöpvázas szerkezetnek már az emlékét sem sikerült megtalálni, de napjainkra a fejlettebb talpas vázszerkezetnek a századfordulón még gyakori emlékei is megritkultak (4. kép), 23 A váz a máshonnan is ismert módon, ácskötésekkel, a szerkezetet merevítő kötésekkel (könyökfákkal), függőleges karózással és vízszintes vesszőfonással, pelyvás sárral betapasztva készült. A talpak alá - alapozásként - nagyobb köveket tettek. A favázas lakóházak építése - az adatokból következtethetően - a múlt század második felében szűnt meg, legkésőbb az 1899-es nagy tűzvész idején. A 18. század elején viszont még ilyenek voltak a Mezőségen az udvarházak is! 24 Valószínűleg Széken is gyakori lehetett a favázas, fatalpas épületek áthelyezése. Serestély Zsuzsa házát például emlékezet szerint a 19. század végén hat 22. A favázas fal az őskortól kezdve valószínűleg mindenhol általános volt, és csak a körülmények változása következtében adta át helyét más szerkezeteknek. A magyar nyelvterületre vonatkozóan ezt sikerült is csaknem egyértelműen kimutatni (BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 71.) 23. A kutatás során mindössze három fatalpra emelt lakóházat sikerült már csak találni (Felszeg, Horváth sikátor 52. Filepné Juhos Sára háza, Felszeg, Rét fölött 327. Sípos-féle ház, Csipkeszeg, Nagy u. Serestély Zsuzsa háza, ez utóbbit a faluban is „talpas ház"-ként ismerik!) 24. BÁLINT Zoltán 1943.; Id. még: NAGY Margit, B. 1971.
