Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Gilyén Nándor: Szék népi építészete

favázas fal. Csak az egyre fokozódó fahiány kényszerítette az építőket más anyag - elsősorban az agyagos föld fokozottabb felhasználására,

18 ami a talajadottságoknak köszönhetően helyben korlátlanul rendelkezésre áll, bár összetétele nem mindenütt a legjobb (pl. a túlzottan kövér agyag nem megfelelő). Ezért a tapasztalatok alapján legmegfelelőbbnek bizonyuló helyeken termelték ki a földanyagot. Ahol a korabeli építőtechnika nem nélkülözhette a faanyagot - a tetőszerkezet, födém és nyílászárók esetében az e célra egyébként is alkalmasabb fenyőfa terjedt el, amit azonban már messzebbről kellett a helyszínre szállítani. De a szegényebbek továbbra is a kerítés mentén nevelt nyár- és hársfából, vagy a tűzifából válogatott szebb darabokból faragták ki a szarufákat és a léceket.

19 A kevésbé értékes faanyag - karó, vessző - továbbra is szinte korlátlanul rendelkezésre állt, és - bár egyre csökkenő mértékben, aminek az oka elsősorban nem az anyaghiány, hanem az építőtechnika és az igények változása - fel is használták az építkezésben. A kő alkalmazása sohasem vált jelentőssé, elsősorban a megfelelő lelőhelyek hiányában.

20 Újabban azonban alapozáshoz, lábazati falak építéséhez általánosan használják. Tetőfedő anyagként a határbeli tavakban és a ma már nagyobbrészt lecsapolt mocsarakban termő nád,

21 valamint a gabonaszár (rozs- vagy a régebben talán nagyobb mennyiségben felhasznált búzaszalma) bőségesen rendelkezésre állt. Kisebb gazdasági épületekhez, vagy a tető javításához a vizenyős helyeken termő sás (sáté) is alkalmas. 18. A MNA 221. lapja szerint 1900 körül Széken a házak több, mint fele sövényfalas volt, ez pedig favázat tételez fel! Ebből következik, hogy legalább a 19. sz. közepéig ez a szerkezet volt az uralkodó. 19. Kós Károly 1989. 78. 20. A kő felhasználása a magyar népi építészetben kevés helyen, és ott is csak egy-két évszázada vált gyakorivá. A kedvező természeti adottságok, ha a körülmények alakulása folytán az ehhez szükséges szakértelem is rendelkezésre áll, bárhol virágzó kőépítészet kialakulásához vezethetnek, mint a közeli - egykor szintén Doboka vármegyéhez tartozó - Borsa-völgy példája mutatja. (Ld.: VARGHA László 1997.) 21. A nád bőségére jellemző, hogy HODOR Károly 1837. 645. szerint az akkor már nehezen beszerezhető tűzifa pótlására is használták. 17. kép. Újabb hagyományos lakóház, Csipkeszeg, Nagy u. 196.