Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1989-ben olyan konferenciasorozat szervezésébe kezdett, amely egy-egy táj népi építészetének a lehető legsokoldalúbb megközelítését tűzte ki célul. Ezt a célt pedig oly módon kívánta elérni, hogy a tanácskozásra nemcsak népi építkezéssel foglalkozó néprajzosokat hívott meg, hanem más tudományágak területén működő olyan szakembereket is, akiknek tevékenysége, kutatási területe más-más aspektusból ugyancsak kapcsolódik a népi építkezéshez, így a kétévente megrendezésre kerülő konferenciák állandó résztvevői régészek, akik a népi építészet középkori előzményeinek - a régészeti ásatások alapján - megismerhető előzményeiről számolnak be legújabb kutatásaik alapján, levéltárosok, akik a terület településtörténetére, lakáskultúrájára vonatkozó forrásanyag feltárásával, feldolgozásával járulnak hozzá ismereteink bővüléséhez, történészek, akik a mindenkori gazdasági, társadalmi háttér, a helyi viszonyok felrajzolásával segítik értelmezni a településtörténeti, építészeti jelenségeket. Minden konferencián szép számmal vesznek részt építészek, művészettörténészek, műemlékvédelmi szakemberek is, akik - építészettörténeti kutatásaik mellett - a műemlékek megóvásának helyi tapasztalatairól, problémáiról vagy éppen követésre méltó eredményeiről számolnak be. Végül nem kis számban olyan szakemberek, amatőr kutatók, helyi, önkéntes gyűjtők is állandó résztvevői e konferenciáknak, akik az építkezés egy-egy speciális területének avatott kutatói. A szakrális emlékek feldolgozásában pl. művészettörténészek, néprajzosok, építészek mellett lelkészek is közreműködnek, feltárva az emlékekhez kapcsolódó archív forrásokat is. Az ipari létesítmények, pl. malmok kutatásában rendszerint malomipari szakemberek, lelkes amatőr kutatók is kiveszik részüket. Az eddigi konferenciáknak az is sajátossága volt, hogy egy-egy tájat földrajzi, ökológiai egységként értelmezve, a határon túli, kapcsolódó területekre is tekintettel voltak. így a Kárpát-medence északkeleti térségének népi építkezésével foglalkozó, Miskolcon megrendezett első konferencián cseh, szlovákiai, kárpát-ukrajnai régészek, néprajzosok is részt vettek. Az 1991-es második tanácskozáson, amelynek témája a Dél-Dunántúl népi építészete volt, szerbiai és horvátországi, a Kisalföld népi építészetével foglalkozó 1993-as győri konferencián szlovákiai és ausztriai, a Nyugat-Dunántúl építészetének szentelt velemi tanácskozáson ausztriai kutatók is ismertették kutatási eredményeiket. Nagy érdeme e rendezvénysorozatnak, hogy a konferenciák előadásaiból készült köteteket a következő konferencián már mindig kézbe vehették a résztvevők, s a német, angol nyelvű rezümék mellett az illető tájhoz kapcsolódó ország nyelvén is készült az egyes előadásokról összefoglalás.További sajátosság, hogy a konferenciákat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum mindig a vizsgált területen illetékes megyei múzeummal közösen rendezi. A szervezés munkája a két intézmény közti kapcsolatokat elmélyíti. Az 1997-es tanácskozást a már bevált tapasztalatok alapján kezdték szervezni a veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal közösen, mégis ez