Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

ELŐSZÓ

a füredi konferencia kicsit rendhagyó. A Balaton-felvidékre azért esett a Szabadtéri Néprajzi Múzeum választása, mert sikerült a múzeum VIII., Bakony-Balatonfelvidék tájegységek 2000-re történő felépítését beiktatni a millenniumi nagy kulturális rendezvények sorába. Jelen konferencia egyben összefoglalását jelenti mindannak, amit a régió népi építészetéről, annak társadalmi, gazdasági hátteréről, középkori előzményeiről tudunk. Emellett az a szándék is mozgatta a rendezőket, hogy bizonyos témákban olyan új kutatásokra serkentsék elsősorban a helyi intézmények, múzeumok, levéltárak munkatársait, amelyek a szabadtéri múzeum egyegy kiválasztott objektumának építését megkönnyítik, ill. egy-egy épülettípus elterjedéséről, használatáról, jelentőségéről vallanak, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum VIII., vagy Közép-Dunántúl tájegysége a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony falvainak, mezővárosainak építkezését, lakáskultúráját, és egyben a táj népének életmódját kívánja megörökíteni. Ez a táj a mai Magyarország legnagyobb összefüggő kőépítkezési területe, ez indokolta önálló tájegységként való szerepeltetését. Az előadások egy része azt vizsgálta, mennyiben változtatta meg az új építőanyag a korábban nagyobb területen elterjedt faépítkezést. Bár az építkezés egyéb jellemzőit tekintve, mint amilyen a tüzelőberendezés, füstelvezetés, tetőszerkezet stb. a nyugat-dunántúli területekhez kapcsolódik régiónk, a kőépítkezés elterjedése nemcsak építészetét formálta át sajátosan: a kő építőanyag elterjedését lehetővé tévő ökológiai viszonyok a Balaton-felvidék népének gazdálkodásmódját is sajátosan alakították. Az ökológiai viszonyok, a gazdálkodásmód és a lakáskultúra összefüggéseit különféle szempontokból világítják meg a konferencia előadásai. Noha a Dunántúl középső területéről lévén szó, határon túli területek vizsgálatára most nem került sor - így a konferencia csak interdiszciplinárisnak nevezhető, de nemzetközinek nem -, kárpótolt ezért a vizsgált témák, szempontok sokszínűsége, a vállalkozásban együttműködő intézmények, kutatók nagy száma. A történeti visszatekintésből kiderült, milyen hatással vannak az ökológiai viszonyok, gazdálkodásmód, a történeti múlttal összefüggő etnikai, társadalmi viszonyok a település- és építkezésmódra. Nem véletlen, hogy nagy hangsúlyt kapott a konferencián a szőlőművelés, a bortermelés, ami a Balaton-felvidéken századunkig a megélhetés fő forrását jelentette. De ugyanilyen súllyal szerepelnek a műemlékvédelem problémái is, minthogy régiónk az ország népi műemlékekben leggazdagabb területe. A konferencia megfelel annak a várakozásnak is, hogy új kutatások alapján rendszerezze egy-egy jellemző épülettípus korát, típusait, elterjedését, konkrét segítséget nyújtva pl. a szabadtéri múzeumban felépítendő kálvária kiválasztásához, mosóház felépítéséhez. Remélem hogy mindazok az előadók, érdeklődők, akik a füredi Siloám Református Missziós Otthon családias légkörében három napon át hallgatják a konferencia előadásait, azzal az érzéssel távozhattak majd, hogy a még mindenki számára annyira ismerősnek tűnő Balaton-felvidékről is gazdagodhattak ismeretei. DR. ZONGOR GÁBOR a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke