Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
LICHTNECKERT András: Szőlőhegyek - hegyközségek a 16-l9.században
A hiteleshelyi jegyzőkönyvekben feljegyzett bevallásokban az 1650-es évektől kezdve jelennek meg a pincék és gyarapszik a számuk, de hozzá kell tenni, hogy az írott forrásanyag is gyarapszik. Feltételezem, hogyha a szőlőtelepítések csúcspontja 1750 körül volt, akkor ezután sok pincét építettek a balatoni borvidékeken. Külön említeni kell a telki földeken, irtásföldeken ültetett szőlőkhöz kapcsolódó építményeket. Arácson a Koloska-völgyi szőlőkhöz nem építettek pincéket, csak szőlőkunyhókat. Pécselyen (Nyáló-hegy), Balatonfüreden (Loki-dűlő), Aszófőn (Vörösmáli-dűlő) egyetlen sorba rendezetten épültek meg a pincék a dombgerinceken. (Vajkai Aurél hasonló szervezett pinceépítést írt le a Nagykanizsa közelében fekvő Gáspár-hegyen. 9 ) Aszófőn a vörösmáli pincesor a műemlékvédelem felügyelete alatt áll. Ennek a pincesornak az építéstörténetéhez tartozik, hogy a tihanyi apát az 1841. évi egyezséglevélben szabályozta az építkezést, de az előírásai nem az építményekre vonatkoztak, hanem a pincék helyére, a pince körül kocsifordulónak meghagyható gyep nagyságára. Ugyanez mondható el a török kortól kezdve valamennyi szerződésre, amely pinceépítéssel kapcsolatos. Az építményekkel nem foglalkoztak, csak azzal, hogy az építményt úgy kell elhelyezni, hogy ne akadályozza a szőlőhegyen a közlekedést és a szállítást. A pincék sorsa a szőlőbirtokkal közös, mégis a történetükben a legszomorúbb fejlemény a tsz-szervezést követő tagosításokkor következett be, amikor sok helyen a pincéket, présházakat elszakították a birtoktól, ültetvény nélküli „tanyává" téve őket. A szőlőhegyi önkormányzat A szőlőhegyi önkormányzatok történetével foglakozó irodalom az utóbbi évtizedben újabb kiadványokkal gazdagodott. 10 A Balaton-felvidéki szőlőhegyi önkormányzatok működéséről fennmaradt adatok közül célszerű azokat csokorba szedni, amelyek az 1752 előtti időkből származnak. Zala vármegye 1752-ben kiadta azokat a hegytörvényeket, szőlőhegyi artikulusokat, amelyek a Zala megyéhez tartozó Balaton-felvidéki szőlőhegyeken az önkormányzatok szervezetét és működését egységesítették. Ezek a hegytörvények annyira sikeresnek bizonyultak, hogy a Balaton-felvidéknek a Veszprém megyéhez tartozó részén, a veszprémi káptalan kisberényi (almádi) szőlőhegyén és a jezsuiták szárberényi (vörösberényi) uradalmához tartozó szőlőhegyeken is bevezették azokat, annak ellenére, hogy Veszprém megye csak 1804-ben fogadta el a vármegye területén érvényes hegytörvényeket. 11 Az úrbérrendezés idejére a Balaton-felvidéken az egységes szőlőhegyi önkormányzat létrejötte külső beavatkozás következménye volt. Fel kell tenni a kér9. VAJKAI Aurél 1958/4. 59-60. 10. ÉGETŐ Melinda 1985.; NÉMA Sándor 1995. 11. Zala vármegye: ÉGETŐ Melinda 1985. 135-142. - Veszprém vármegye: uo. 159-170.; HORVÁTH József 1979. 135-145. - Veszprémi káptalan magánlevéltára. Paloznak, 1754.
