Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

LICHTNECKERT András: Szőlőhegyek - hegyközségek a 16-l9.században

Mindezekhez képest a filoxéravész, az első szőlőrekonstrukció, a balatoni fürdőkultúra beindulása, a villaépítkezések, parcellázások hoznak változásokat a borvidékeken. 1945 után a földreform, a tagosítások, az ingatlanfelajánlási rendszer, a tsz-esítés utáni földrendezés és a zártkertrendezés, legújabban a kárpótlási törvény végrehajtása okozott helyenként visszafordíthatalan változásokat. Pinceépítések A balatoni borvidékeken a szőlőkben lévő pincék, présházak közül a legrégebbiek a legjobb bort termő szőlőhegyeken épültek. Feltétezhetnénk, hogy a balatoni szőlőkhöz minden korban rendesen hozzátartozott a pince vagy présház. A középkori oklevelekben vannak adatok pincékre, de pinceösszeírások az 1850-es évek kataszteri felmérése előtt - ismereteim szerint - nincsenek, így csak az ingatlanforgalomból juthatunk adatokhoz. A Mórocza család iratai - Alsóörs esetében a 16., a hiteleshelyi jegyzőkönyvek a 17. és a hegyközségi jegyzőkönyvek a 18-19. századra adnak folyamatosan adatokat.

8 Ezekkel a forrásokkal kapcsolatban persze jogosan felvethető, hogy minden esetben beleírták-e a pincét is az adásvételi szerződésekbe. Erre biztosíték nincs, de a pince jelentős értéknövelő tényező volt, s vita esetén az adásvételi szerződés biztosította a tulajdonjogot. A török korban kevés adásvételi szerződésben említenek pincét, pl. a Mórocza család alsóörsi szőlőiben az 1534-1576 közötti 12 adásvételben egyetlen alkalommal sem. De éppen itt tudunk a falubeli ház alatt lévő kőpincéről ebből a korból. Szárberényben (Vörösberény) az 1541 és 1623 közötti 15 db adásvétel közül egyikben sem említenek pincét. Érdemes a figyelmünket az urbáriumoknak a must dézsmálásával kapcsolatos rendelkezéseire fordítani. A Balaton-felvidéken sok a külső, főleg veszprémi szőlőbirtokos. Ismeretes, hogy a veszprémi várban, de a városban is sok pince van a házak alatt. A szárberényi uradalomban 1646ban előírták, hogy a szőlőbirtokosok kitaposott és présnek nem alávetett mustból, azaz tiszta mustból adjanak tizedet. A szüret után a szőlőt elszállítani és préselni csak azután volt szabad, ha tiszta mustból megadták a földesúrnak a tizedet. 1669-ben előírták, hogy a szőlőbirtokosok mielőtt elviszik a mustot a hegyről, vigyék be a faluba dézsmára. A dézsmás nem ment ki a szőlőhegyre, hanem a faluban várta a dézsmát, melynek megadása után a szőlőbirtokosok elvihettek a borukat a hegyről. A 17. század második felében valamelyest változik a kép. Alsóörsön az 1635 és 1700 között létrejött 68 adásvétel közül 6, Csopakon az 1635 és 1711 közötti 146 adásvétel közül 12 esetben említenek pincét vagy szólnak pince építéséről. Összességében mindkét helyen átlagban minden 12. adásvétel vonatkozik pincés szőlőre. 8. Az alsóörsi Mórocza család szőlőadásvételei 1534-1576.: LICHTNECKERT András 1996. 101-102. - Az alsóörsi szőlők adásvétele 1635 és 1700 között a hiteleshelyi jegyzőkönyvek alapján. Uo. 105-113. - A hegyközségi jegyzőkönyvben feljegyzett 1761-1847. évi ingatlanforgalom táblázatos formában való közlése uo. 302-323.