Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
LICHTNECKERT András: Szőlőhegyek - hegyközségek a 16-l9.században
ti egyensúly megbontásával fenyegette a helybeli lakosságot, ezért nem tekinthető véletlennek az, hogy a vármegye éppen ebben az időben adta ki a hegytörvényeket; - a 18. század második, de még a 19. század első felében is előfordult, hogy új szőlőhegyeket alakítottak ki irtással. Ilyen eset történt Pécsely határában a Meggy-hegy és az Új-hegy Monoszló határában az Új-hegy, Temetői-hegy Csille, Kő-hegy Szarorai-hegy Tihany határában a Kis-hegy beültetésével. Ezek a szőlőhegyek már nem teremtek olyan jó bort mint a régebbiek. A 18. század végére, 19. század elejére a legtöbb helyen elfogyott a szőlőültetésre rendelkezésre álló föld. Válaszút elé kerültek a termelők, és olyan döntéseket hoztak, ami módosulást okozott a szőlőterület elhelyezkedésében és a szőlők jogi helyzetében is; - az extraneusok nem juthattak többé az irtás lehetőségéhez, csak vásárlással szerezhettek maguknak szőlőt. Ennek egyik következménye lett, hogy a saját, minőségi bortermelésre alkalmatlan határukban szőlőket telepítettek. Ide sorolom a Veszprém, 5 Szentgál, 6 Szentkirályszabadja 7 határában történt szőlőtelepítéseket; - a szőlőterület határainak a kiterjesztésével egy időben ellentétes folyamatok is lezajlottak: szőlőket vágtak ki több esetben a régi szőlőhegyeken, ami az 1810-es évek közepén a fagykárok következménye. A földesúri rendelkezések gyakori tárgya ebben az időben a szőlők kivágásának a tilalma; - a helybeli lakosság megkezdte az irtásföldjeinek és a telki állományhoz tartozó földjeinek a beültetését szőlővel. Sokszor földesúri tilalom ellenére tette ezt, máskor a földesúrral kötött egyezség alapján. A balatonfürediek évtizedeken át viaskodtak a földesuraikkal amiatt, hogy a jobbágyok szőlővel ültették be a telki földjeiket. Az aszófőiekkel a tihanyi apát egyezségre lépett, így a Vörösmáli-dűlőnek a jobbágytelki állományhoz tartozó földjein rendezett telepítés történt. A jobbágytelekhez tartozó földeken olyan szőlőhegyek jöttek létre, amelyek a régi szőlőhegyektől elkülönülten álltak a határban egy-egy domb lejtőjén. Ilyen Pécselyen a Nyáló-hegy, Balatonfüreden a Lok-hegy. Irtásföldi eredetű volt Arácson a Koloskavölgyi szőlőtelepítés. A jobbágyfelszabadítás és a dézsmaváltság után a volt földesurak közül egyesek összevásárolták a kisbirtokokat és létrehozták azokat a szőlőgazdaságokat, amelyek a szőlőművelés és borászat korszerűsítésében magukhoz ragadták a kezdeményezést és a legjobb minőségű borokat termelték. A Festeticsek és az Esterházyak uradalmában korábban is létezett allodiális szőlőgazdaság. Az 1850es években Ranolder János püspök vásárolt össze Csopakon kb. 20 hold szőlőterületet. Az Esterházyak Badacsonyban nemcsak paraszti szőlőket vásároltak, hanem megvásárolták a nemesi famíliák szőleit is. Néhány évig fennállt a veszélye annak, hogy a középkor óta 1-2 holdas kisbirtokokra épülő szőlőtermesztés helyét átveszik a nagybirtokok, de ez nem következett be. 5. VeML A Veszprémi „Csatári Hegység" iratai, 1800-1929. 6. RÁKÓCZI István 1978. 61-79. 7. VeML Veszprém vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 472/1828. június 2.
