Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

LICHTNECKERT András: Szőlőhegyek - hegyközségek a 16-l9.században

SZŐLŐHEGYEK - HEGYKÖZSÉGEK A 16-19. SZÁZADBAN LICHTNECKERT ANDRÁS Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken A szőlőhegyek történetével a borászok szerint azért is érdemes foglalkozni, mert egy szőlőhegyen a termelési tényezők optimális kihasználása esetén még mindig a termőhely a bor minőségét meghatározó legfontosabb tényező. A szőlőterületnek sokszor nagymértékű növekedése, csökkenése, súlypontjának áthelyeződése az esetek többségében nem magyarázható meg annak a településnek a történetéből, amelynek a határába tartozik a szőlőhegy. Legtöbbször külső tényezők, pl. az extraneusok okozzák a változásokat. A 14. századig a Balaton-felvidéki szőlőkre vonatkozó oklevelekben a legtöbb esetben nem tudják megnevezni a szőlőhegyeket, a szőlőknek csak a darabszámát vagy holdszámát adják meg. A 14. századtól kezdve megváltozik a helyzet ebben a tekintetben, ettől kezdve a szőlők hegyi szőlőknek vannak megjelölve a forrásokban. A szőlőművelés a 18. század végéig kizárólag hegyi szőlőkben folyt a Balaton-felvidéken, ezen belül időnként jelentős területi változással. A török korban a szőlőművelés minden kedvezőtlen körülmény ellenére előretört, főleg a 17. században. A Balaton-felvidéken Székesfehérvár eleste után, 1543-tól állandósultak a török támadások, a lakosság folyamatosan adózott a török császárnak és a török földesuraknak is. A létbizonytalanság ellenére olyan mértékben növekedett a szőlőművelés alatt álló terület a 17. századi források szerint, hogy az ember arra gyanakszik: pontatlanok a források, vagy a területi és űrmértékek pontatlan meghatározása miatt mutatkozik nagymértékű növekedés. A növekedés azonban valóságos volt, és mögötte nem a helyi lakosság, hanem a végvári katonaság, tágabb körben az extraneus szőlőbirtokosság állt.

1 A bortermelés növeléséhez mindenekelőtt munkaerőre és szőlőföldre volt szükség. A munkaerőt nem tudták folyamatosan biztosítani, emiatt találkozunk olyan sok parlagszőlővel a forrásokban.

2 A szőlőföldet, úgy látszik, szinte korlát1. Az 1696. évi országos összeírás adatait a 16, század elejéről való összeírással ugyan nem tudtam összevetni, de az urbáriumokból, a tihanyi várhoz tartozó falvak musttizedének 1555-1559, évi összeírásaiból, a veszprémi káptalan számadáskönyveiből származó adatok és a 17. század gazdagabb forrásanyagából levonható a szőlőterület növekedésére vonatkozó következtetés. 2. E dolgozat forrásai az alábbi munkák, amelyekre a továbbiakban csak kivételesen fogunk hivatkozni: LICHTNECKERT András 1990.; LICHTNECKERT András 1990/1-4. 51-72.; LICHTNECKERT András 1995a.; LICHTNECKERT András 1995b.; LICHTNECKERT András 1996.; LICHTNECKERT András 1997.