Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
HUDI József: Kisnemesi társadalom és építészet a Bakonyban és a Balaton-felvidéken
A 18-19. századi magyar köznemesség országszerte - így a Balaton-felvidéket átfogó Veszprém és Zala megyében is - erősen tagolt társadalomszervezetben élt. Felső, vezető rétegét a jómódú birtokos köznemesség, a bene possessionati adta, amely a vármegyei közélet irányát is megszabta. Közülük kerültek ki a vármegyék fő tisztviselői és országgyűlési követei. A középbirtok nagyságát nehéz meghatározni. A kutatás a Dél-Dunántúlon, ahol a török megszállás után a köznemesek is nagybirtokhoz jutottak, a 19. század első felében az 500-5000 holdas birtokot tekintette középbirtokban. A Balaton-felvidéken és a Bakonyban a nemesi birtoklás folyamatosságának és a birtok aprozódásának figyelembevételével e határt 200-1000 hold között lenne célszerű meghúzni. 6 A nemesi társadalmi hierarchia alsóbb szintjén a kisbirtokos nemeseket találjuk. A többségük sajátságos, középkori eredetű településrendben, a várak és természetes védelmi vonalak körül tömbszerűen elhelyezkedő nemesi községekben, ún. kuriális falvakban élt. Veszprém megyében 1848 előtt 31 nemesi községet tartottak nyilván - a megye községeinek egyhatodát alkották e kiváltságos települések. Zala megyében a 18. század elején 46 kurialista községet írtak össze, de ennél jóval több - összesen 89 község - tartott igényt a török uralmat követő korszakban a nemesi jelzőre. Nekik - a jómódú köznemesekkel ellentétben - nem voltak úrbéres jobbágyaik. Földjüket maguk művelték, illetőleg műveltették, A módosabb gazdák cselédeket, szolgákat tartottak, napszámosokat alkalmaztak. Ha a korabeli nemesi összeírásokat átnézzük, számtalan példát találunk arra, hogy a birtoktalan nemesek szegődtek el a gazdagabbakhoz szolgának. A Veszprém és Zala megyei kisnemesek birtokai sok esetben még a fél-háromnegyed telkes úrbéres jobbágy birtoknagyságát sem érték el. 7 Azt, hogy a lokális társadalomban ki milyen helyet foglalt el, a helyi viszonyok döntötték el. A birtok mellett számos más tényező is meghatározta az egyén társadalmi presztízsét. Csupán a birtoknagyság vizsgálata különösen megtévesztő lehet, hiszen a Balaton mellékén a szőlőbirtoknak meghatározó szerepe volt a helyi közösségek értékrendjében. A kisbirtokosok jogi státusza eltérő volt: lehettek egytelkes nemesek (kurialisták), egyházi nemesek (praedialisták), lokális nemesek és közbirtokosságokba tömörült elszegényedett középbirtokosok. (Előfordult, hogy egy településen belül több nemesi közbirtokosság is létrejött). Ha a Balaton tágabb környékét szemügyre vesszük e korban, a térképen kuriális településként jelölhetjük be a Mezőföldön elhelyezkedő Szilasbalhást (Mezőszilast), a Balaton északi vidékén Szentkirályszabadját, Vámost (Nemesvámost), Kövesdet (Balatonkövesdet), Mencshelyt, Öcsöt, Nemesleányfalut, Kapolcsot, Vigántot (Nemes Vigántot), Monoszlót, Henyét (Balatonhenyét), Kővágóörsöt Köveskált (mezővárosként), Nemestördemicet, Nemesgulácsot. Hasonló sorrendben haladva nemesi közbirtokossággal találkozunk Mezőszentgyörgyön, Kajáron (Balatonfőkajáron), Csajágon, Küngösön, 6. GLÓSZ József 1991. 6-7. 7. DEGRÉ Alajos 1976. 100-102.; HUDI József 1994.; 1995.
