Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
HUDI József: Kisnemesi társadalom és építészet a Bakonyban és a Balaton-felvidéken
Berhidán, a Balaton mellékén pedig Alsóörsön, Balatonfüreden, Tótvázsonyban, Zánkán, Padragon, Csékúton és Halimbán. Nemesi közösség nem csupán a falvakban szerveződött, hanem a mezővárosokban is, például Veszprémben, Pápán, Tapolcán, Keszthelyen, ahol a nemesek kiváltságaik védelmében „nemesi communitas" néven szervezetileg is elkülönültek az adózó köznéptől. 8 Míg a kuriális falvakban a protestáns elem volt a meghatározó, addig a mezővárosokban, kiváltképpen a püspöki mezővárosokban (Veszprém, Tapolca) szép számmal éltek katolikus nemesek is. A kisnemesi közösségek a 16-17. században önkéntesen tértek át a református vagy evangélikus vallásra, s kiváltságaiknál fogva egyházaikat meg is tudták védeni az ellenreformációs támadásokkal szemben. Azt viszont megakadályozni nem tudták, hogy katolikus nemesek vagy szolgarendűek is betelepedhessenek falvaikba, s a katolikus nagybirtokosok támogatásával idővel plébániát ne alapítsanak. A nemesség legalsó rétegét az armalisták képezték: közülük sokan mesterséget űztek, kereskedéssel foglalkoztak vagy értelmiségi pályán helyezkedtek el. A török után - az egytelkesekkel együtt - évente kisebb összeget, taxát fizettek a vármegyének és ezért közös nevükön taksás nemeseknek is nevezték őket. Az armalisták rendkívül heterogén réteget képeztek. Szinte minden településtípusban megtaláljuk őket. A mezővárosokban nagyobb számban, a kurialista, praedialista és territoriális nemesi falvakban szórványosan telepedtek meg. Az egyes családok közülük nagyobb földbirtokot vásárolva, erre királyi adománylevelet szerezve, a jómódú köznemesség soraiba is felemelkedhettek. Azonban ha csupán kisebb birtokot szereztek, s azt donatióval nem erősítették meg, a vármegye továbbra is armalistaként tartotta nyilván őket. A korabeli nemesi összeírásokat tanulmányozva az is kitűnik, hogy minden településtípuson (pusztán, falun, városon) éltek nemesek, de nagyobb számban az Alföldhöz hasonlóan - elsősorban a magasabb gazdasági, igazgatási-kulturális funkciót ellátó központokban (Veszprém, Pápa, Tapolca, Keszthely) összpontosult a kézművesiparral, kereskedéssel vagy hivatalviseléssel foglalkozó nemesség. 9 A hagyományos rendi világ kísérőjelenségeként írható le a „félnemesek", az ún. agilis réteg megjelenése és térnyerése a 18-19. században. A beköltöző közrendűekkel együtt e réteg oly számottevő, hogy a reformkorban már alig találunk nemes községet, amelyben a nemesi elem alkotja a többséget. A nemes leányt vagy özvegyet elvevő parasztok és ezek leszármazottai (az agilisek), akiket a népnyelv „árgyiliseknek" is nevez, egyre nagyobb szerepet játszanak egy-egy község gazdasági életében - a községi önkormányzati hatalomból azonban mindinkább 8. Az alföldi városi nemesi önkormányzatokat elemzi RÁCZ István 1988.; a dunántúliakat DEGRÉ Alajos 1976.; HUDI József 1995.; A nemesi községek rövid történetét vázolja ILA Bálint-KOVACSICS József 1964.; KOVACSICS József-ILA Bálint 1988. 9. A Pápa városi nemesi önkormányzatról HUDI József 1994b.; a veszprémiről HUDI József 1993.; a keszthelyiről BONTZ József 1896.
