Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

SIMONFFY Emil: Társadalmi és gazdasági viszonyok a 18-20. században a Balaton-felvidéken

alsólendvai, a szécsiszigeti, a belatinci stb.) terültek el. A döntésnél talán a végvári előzmények játszhattak szerepet. Egerszeg Kanizsa török kézre kerülése után a 17. században lett a Balaton és a Dráva közötti végvári vonal központja.

3 Zalaegerszeg, mint megyeszékhely, a rendi korszakban nem gyakorolt vonzó hatást a birtokos nemességre, nem indult el beköltözés. Jellemző, hogy 1848-ban csak négy megyei tisztviselő (a főadószedő, a főszámvevő, a főorvos, a levéltárnok) és egy ügyvéd lakott a mezővárosban.

4 Zala megyében egyébként igazi főúri és főpapi központok sem alakultak ki, a Festeticsek keszthelyi központja kivételt jelent, a többi főúr távolból húzta zalai uradalmainak jövedelmeit. A püspök is visszaköltözött Sümegről Veszprémbe. A zalavári és a tihanyi apátság nem volt jelentős. A Buda-Adria útvonal részben a Balaton-felvidéken haladt keresztül, de a 19. század második felében a vasút a Balaton déli partján épült ki, az északi parton csak a 20. század elején. Zala megye mind a rendi korszakban, mind a polgári korszak első szakaszában perifériális helyzetben volt, bár ez a megye keleti részén kevésbé volt érezhető. A megye 1785 és 1930 között a dunántúli átlagnál sűrűbben lakott volt. A dunántúli átlag 1785-ben 29,4 fő/km

2 volt, Zala megyében 38,3 fő/km

2 (a trianoni területen 35,1 fő/km

2

). A balatonfüredi járás

5 népsűrűsége 1785-ben 28,5 fő/km

2

, a keszthelyi járásé 31,0 fő/km

2

, a tapolcai járásé 35,1 fő/km

2 volt. 1869-ben a dunántúli népsűrűség 52,7 fő/km

2 volt. Zala megye csak a sűrűn lakott Muraközzel és Muravidékkel (ma Horvátországhoz és Szlovéniához tartozik) haladta meg ezt az értéket, 55,6 fő/km

2

, a trianoni területen alatta maradt, csak 49,9 fő/km

2 volt. A Balaton-felvidéki járások közül 1869-ben a dunántúli átlagnál sűrűbben lakott volt a keszthelyi járás (53,0 fő/km

2

), gyérebben lakott volt a tapolcai (50,0 fő/km

2

) és különösen a balatonfüredi járás (34,2 fő/km

2

). 1900-ban és 1930-ban hasonló a helyzet. Ekkor Zala megye Trianon utáni területe is sűrűbben lakott, mint a dunántúli átlag (Dunántúl: 64,2 és 72,8 fő/km

2

, Zala: 65,4 és 75,1 fő/km

2

). A keszthelyi járás mindkét népszámlálás időpontjában sűrűbb lakottságú (69,7 és 78,9 fő/km

2

), a balatonfüredi járás népsűrűsége a 19. század utolsó harmadában csökkent, de a 20. században is alacsonyabb maradt (33,8 és 40,0 fő/km

2

), a tapolcai járás is elmaradt a dunántúli átlagtól (59,1 és 67,9 fő/km

2

).

6 3. FÁRA József 1936.; BILKEI Irén-TURBOLY Éva 1989.; TURBOLY Éva 1996.; KELENIK József 1997 ; KOSTYÁL László 1997. 4. MOLNÁR András szíves közlése. - A reformkori zalai nemesség vagyoni és területi rétegződése feldolgozás alatt. 5. Az összehasonlíthatóság kedvéért a települési-községi adatokat az 1935-ben érvényes járási beosztás szerint csoportosítottam. Ekkor Zala vármegyének három Balaton-parti járása volt, a balatonfüredi, a keszthelyi és a tapolcai. Az egyes „települések" megnevezésére csak a polgári korban használom a „község" megjelölést. SIMONFFY Emil 1980. Az első magyarországi népszámlálás 1960.; Magyar Statisztikai Közlemények 83. 6. SIMONFFY Emil 1980.