Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
SIMONFFY Emil: Társadalmi és gazdasági viszonyok a 18-20. században a Balaton-felvidéken
TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI VISZONYOK A 18-20. SZÁZADBAN A BALATON-FELVIDÉKEN SIMONFFY EMIL A magyarországi kistájak elhatárolásában különböző meghatározások vannak. 1 A szűkebb értelemben vett Balaton-felvidéken kívül figyelmünket kiterjesztjük a Tapolcai-medencére és a Keszthelyi-hegységre is, tehát a Balaton egész északi partvidékére. E terület túlnyomó része a 20. század derekáig Zala vármegyéhez tartozott. Zala vármegye határai az ország mai területén még az Árpád-korban kialakultak, és a Bach-korszak néhány évét leszámítva 1946-ig változatlanok maradtak. Az északkelet-délnyugati irányban hosszan elnyúló vármegyében - a földrajzi adottságok miatt is - nem alakult, nem alakulhatott ki az egész megyére kiterjedő vonzással rendelkező központ. A ma Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüredtől a Dráván túlig (Légrád a Dráva jobb partján fekszik) 150 km hosszan elterülő keskeny megyét a dombvonulatok és a folyók észak-déli irányban szabdalták fel. A megye területén szabad királyi város nem alakult ki, legközelebb a horvátországi Várasd (Varazdin) volt, közvetlenül a megyehatár túloldalán. A megyében kialakult mezővárosok csak szűkebb körzetek részleges piaci központjai lettek, a megye nagy része a megyén kívül eső központok felé tájékozódott, például az említett Várasd mellett Veszprém vagy a Stájerországban fekvő Regede (Radkersburg-Radgona) játszott fontos szerepet. A 19. században indult jelentős fejlődésnek Nagykanizsa, vonzáskörzete csak Zala megye egy részére és Somogy megye nyugati felére terjedt ki. 2 A középkorban és a kora újkorban közigazgatási központról a mai értelemben nem beszélhetünk. A megyegyűléseket különböző helyeken tartották, Zala megye jellege szerint sokszor csak részleges gyűlés volt a keleti vagy a nyugati részen. Az 1720-as években vált szükségessé megyeháza építése, amire törvény is kötelezte a megyét. Elsősorban a vármegyei börtön és a levéltár elhelyezésről kellett gondoskodni. Ekkor határozta el a vármegyei közgyűlés, hogy Zalaegerszegen, az egykori végvár helyén építi fel a megyeházát. Miért döntöttek így? Erre nem tudunk feleletet adni. Egerszeg a megye északi szélén feküdt, a szomszédos helység - Egervár - akkor még nem indult fejlődésnek, és szintén a megyehatáron feküdtek. Sümeg jöhetett volna még számításba. A megye életében szerepet játszó birtokos nemesség nagyobb része is a megye keleti felében lakott, a nyugati részen a kisnemesek által lakott Göcsej és az óriás uradalmak (a csáktornyai, az 1. FUTÓ János 1995. 9-10. 2. HOLUB József 1929.; SIMONFFY Emil 1975.; KRISTÓ Gyula 1988.