Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

GRÁFIK Imre: Adatok a füstösház, illetve a füstöskonyhás ház nyugat-magyarországi elterjedéséhez

19. kép. A boronafalú épület gerenda elemei, közel 14 méteres darabok. Mindezen adatok ismeretében a horvátcsencsi objektum tehát nem volt és megítélésünk szerint nem is lehetett füstösház. A bontási munkálatok és a felmérési vázlatok szerint tehát a feltárt objektum a 18. század legvégén egy eredendően háromosztatú (szoba, konyha, kamra vagy istálló) füstöskonyhás lakóház, melyben azonban a konyhai és szobai tüzelőszerkezetet és a füstelvezetést később (többször is) átépítették. További jelentősebb átalakításokat végeztek az idők folyamán a nyílászárók (ajtók, ablakok) körében, valamint a tetőfedés cseréjében. Bontáskor az épületet cserépzsindely fedte, adataink szerint ezt megelőzően a lakóház héjazata zsúpszalmából készült. Az épületnek a telken való elhelyezkedése jól tükrözi a helyi viszonyokat. A mai, illetve az egykori utcavonaltól mintegy 4-6 méterre fekszik az épület homlokzata. A szinte kizárólag egyetlen darabból álló gerendafalazat elemek (a leghosszabbak, mintegy 14 méteresek), alapozás nélküli, pontosabban föld alapozásra fektetett talpgerendákra épültek , ún. keresztfejes illesztéssel. Fontos megemlítenünk, hogy az épület mindhárom helyiségében a födémgerendákat - a térségben ismert és elterjedt módon - egy-egy keresztmestergerenda tartotta.

11 11 Lásd: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 45-46.