Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

GRÁFIK Imre: Adatok a füstösház, illetve a füstöskonyhás ház nyugat-magyarországi elterjedéséhez

Az igen erős lejtésű telken - úgy tűnik - már építéskor sem törekedtek a szintkülönbség kiegyenlítésére. A bontáskor ez a szinteltolódás az épület utcai homlokzata és az udvari házvég között éppen meghaladta az 1 métert (1,07 m). Az elmozdulást jól dokumentálják a bontást rögzítő felmérési vázlatrajzok, főként az ajtókeretek dőlésében. A bontásközi állapot szemlézése, a bontási vázlatrajzok áttekintése és értelmezése, valamint a rendelkezésünkre álló egyéb információk alapján a Horvátcsencsen feltárt épület figyelmet érdemlő dokumentuma a térség népi építészeti gyakorlatának. Az a tény, hogy az objektum nem illeszkedik minden elemében zavartalanul a térség és régió eddigi népi építészeti kutatásai által felvázolt elvi-elméleti házfejlődési modellekbe,'

2 nem feltétlenül azok lehetséges érvényességét kérdőjelezi meg, de mindenképpen ráirányítja a figyelmet több megfontolandó kérdésre. Mindenekelőtt arra, hogy az elméleti úton szerkesztett, ún, házfejlődési vázlatok egyrészt túlzottan egysíkúak; nem számolnak eléggé az egyedi változatokkal, a variánsokkal, az adatokat alárendelik egy elvi föltevésnek, Megítélésünk szerint az építészeti kultúra, s benne a lakóház fejlődése nem fogható fel csak és csupán oly módon, hogy abban az egyszerűbbtől a mind tökéletesebbig tartó fejlődés a meghatározó; térben, időben és dinamikában egyaránt.

13 Miközben tehát a horvátcsencsi lakóház bizonyos értelemben nem felel meg a házfejlődési vázlatoknak, ugyanakkor egy „életképes, valódi" objektum, igaz statisztikailag nem rendelkezünk arra nézve adatokkal, hogy hasonló, illetve azonos karakterű épületek elterjedése térben és időben, továbbá mennyiségileg milyen nagyságrendű. E konkrét épület kapcsán nem szándékozunk belebonyolódni a NyugatDunántúl többhelyiséges lakóházainak alakulástörténetébe, sem az embernek a házban füsttel való együttélése változatainak problematikájába (RauchhausRauchstube-Rauchküche), azt azonban jelezni kívánjuk, hogy az érintkező tágabb térség e vonatkozású anyaga is igen változatos és csak komoly megfontolások alapján kezelhető analógiaként.

14 Ilyenformán egyaránt föltehető, hogy a horvátcsencsi lakóház egyedi változat, vagy kisebb táji, netán nemzetiségi változat, vagy olyan kifejlett típus, melyre eddig csak azért nem esett nagyobb figyelem, mert a szakkutatás máig nem adatolta nagy számosságban, illetve szélesebb elterjedésben. A magunk részéről arra hajlunk, hogy minden valószínűség szerint egy olyan épülettel állunk szemben, mely több eltérő fejlettségi elemet magába ötvöző, térségi típusváltozat, akár lehetséges altípus. 12. BÁTKY Zsigmond 1930.; BALASSA M. Iván 1985.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987.; BARDOSI János 1985.; SZENTMIHÁLYI Imre 1980. alaprajzi vázlatokkal. 13. VÖ: TAKÁCS Miklós 1993. vonatkozó fejtegetéseivel. 14. Lásd a már hivatkozott irodalomban is felidézetteken túl: FROLEC, Vaclav-VAREKA, Josef 1983.; CONRAD, Kurt 1988.; MOSER, Oskar 1985.; PÖTTLER, Viktor Herbert 1985.; uő. 1989.; PÖTTLER, Burkhard 1986.