Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

GRÁFIK Imre: Adatok a füstösház, illetve a füstöskonyhás ház nyugat-magyarországi elterjedéséhez

13. kép. Bontásközi részlet; a szoba-konyha közös fala a kibontott tüzelőnyílással és az ún. átadó ablakkal. Az épület boronafala kívülről sározott volt, az utcai és az udvari fronton szürkére kenve, a hátsó falon agyagos-sárgára. A lakóház belső helyiségeinek padozatai és födém kiképzései eltérőek. A szoba és a konyha padozata egyaránt hajópadló volt a bontáskor, azonban különböző korból származtak. Olyan informátorok visszaemlékezése szerint, akik megfordultak a házban, a szobában a második világháborúig sározott földpadló volt, a hajópadlók lefektetésének pontos idejét sem a szoba, sem a konyha esetében nem tudjuk. A szoba mennyezete alapvetően deszkafödémes, azzal a kiegészítéssel, hogy a tetőszerkezetet tartó ollóágast magába foglaló gerendáig, mely az utcafronti homlokzati faltól mintegy 126 cm-re beljebb helyezkedik el, három részből álló pallófödém fedi. Bontáskor a födémet tartó gerendák és maga a födém is le volt meszelve. A konyha és a kamra mennyezete ún. stukatúrfödém, mely a konyhában szintén fehérre meszelt, a kamrában pedig csak sározott volt. Az épület tetőszerkezetét négy állásos ollóágasos-szelemenes tetőzet adta. Ezen ollóágasok az első kivételével - mint arra már utaltunk - a helyiségeket elválasztó válaszfalakon, illetve a végfalon nyugvó gerendákba illeszkedtek. A padlástérben sározott síkfödém, ún. pórfödém volt. A padlásfeljáró a kamrából nyílott, felhajtható deszkaajtóval.