Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

GRÁFIK Imre: Adatok a füstösház, illetve a füstöskonyhás ház nyugat-magyarországi elterjedéséhez

A padlásteret az utcafronti homlokzaton bontáskor deszkaoromzat zárta, csakúgy, mint az udvari házvéget, melyhez egyébként egy később téglából épült istálló csatlakozott. Sem az utcafronti, sem a házvégi padlástér lezárások nem eredeti megoldások. Korábban az udvari házvég föltehetően/bizonyíthatóan nyitott volt. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a kamra felett a padlásteret - annak a konyha felőli harmadánál - ún. szalmazáró vesszőfonat tagolta. Az utcafronti homlokzat csonkakontyos és deszakormú volt, mint ahogy arra többek között a tetőszerkezet is utal; átalakítására a tetőfedés zsúpról cserépre való váltásakor került sor. A konyha feletti padlástérben bontáskor téglából rakott kamin biztosította a füstelvezetést. E zárt füstelvezető egyaránt szolgált a konyhai és a szobai tüzelőszerkezetek füstjének szabadba való juttatására. A konyhai tűzhely bontáskori állapotában egy téglából rakott zárt tüzelőszerkezetből állt, a konyha szoba felőli belső sarkában elhelyezkedve. A konyhai falazat és mennyezet fehérre meszelt többrétegű sározása az alsó rétegek esetében erősen elkormozódott, s a födémgerendázat füstös volta arra enged következtetni, hogy korábban a konyhában zárt füstelvezetés nélküli tűzhely lehetett. A felújított konyhai hajópadló padozat bontásakor nem volt azonosítható a korábbi konyhai tűzhely esetleges más elhelyezésének nyoma. Ezért föltehető, hogy a korábbi konyhai tűzhely egy döngölt föld padozatú konyhában, a jelenlegi tűzhely helyén, szintén a konyha bal sarkában helyezkedett el. Magának e korábbi konyhai tüzelőszerkezetnek a milyenségére vonatkozóan nincsenek biztos információink. A visszaemlékezések és a térség analógiás adatai alapján föltehetően zárt füstelvezetés nélküli rakott tűzhely, illetve kemence jöhet számításba. Ezt az elhelyezkedést valószínűsíti a szobát és konyhát elválasztó falazat bontáskor feltárult átalakítása. A konyhai rakott tűzhelyhez kapcsolódva, mintegy 143 cm magasságban a gerendafalat tégla falazás váltotta ki, melyben centrális helyzetben a padozattól mintegy 70 cm magasságban befalazott tűznyílás (cca. 37x36 cm) volt található. Sajnos e tűznyílás előtt a konyhai hajópadló felbontásakor már nem lehetett nyomát találni a padozatban egy valószínűsíthető magasított padkának. További bizonytalanságot jelent, hogy bontáskor a szobában egy barna, 1,5x1,5 méteres, táblákból rakott cserépkályha állt. Egyelőre nincsenek pontos adataink arra nézve, hogy milyen volt a korábbi szobai fűtés. Bizonytalan emlékanyag és analógiák alapján talapzatra épített szemeskályha tételezhető fel, melyet a konyhából fűtöttek, de nem zárható ki egy kettőzött szobai tüzelő-, illetve fűtőszerkezetű kemence és kályha léte sem.

6 Ez utóbbi esetben azonban az is föltehető, hogy ekkor a már korábban jelzett zárt füstelvezetés nélküli tüzelőszerkezet állott a konyhában, s következésképp a füstelvezetés is egyszerűbb megoldású volt; akár vesszőfonatos-sározott kürtővel, esetleg fakéménnyel, vagy archaikusabb módon, amikor is valójában kémény nélküli füstöskonyhás házzal állunk szemben. 6. Lásd összefoglalóan: SABJÁN Tibor é. n., továbbá a jelen tanácskozáson elhangzott előadás.