Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében
ta CSEMEGI állítását: szerinte nem egyértelmű, hogy puszta kőlámpásokról kell itt beszélnünk, sőt elképzelhető, hogy a CSEMEGI által meghatározott funkciójuk elvetendő. {Hogy a kőképeknél általában gyertyát, mécsest gyújtottak, gyújtanak ez erősíti is, gyöngíti is a kőlámpásokról alkotott teóriát.) A német nyelvterületről és Franciaországból ismertek a „kőlámpás" típusú szabadtéri szakrális emlékek. PERGER a burgenlandi példákkal is szembesíti CSEMEGI József elképzelését. „A mai Burgenland területén - írja PERGER Gyula - ugyan egy tucatnyi 15-17. századi Lichtsäule ismert, de ezeknek a településekhez viszonyított helyzete nem igazolja szerzőnk által a néphit és a „Kőlámpások" helye között feltárt összefüggéseket." 56 A kőképeket - ha nem vakolatlanok, mint a sitkei „török emlék", s többnyire nem azok - meszelik. „Alsóőr határában a Hógo hegy nevű dűlő nyugati lejtőjénél is állott egy útkereszteződés közepén a Szentháromság tiszteletére szentelt ősrégi képszobor, melyet a nép szája fehér képre keresztelt - olvashatjuk Alsóőr/Unterwart krónikásától, SEPER Károlytól. - Ez a körülbelül három méter magas, téglából épült négyszögletes szobor azért kapta ezt a nevet, mert mind a négy oldala be volt vakolva és fehérre meszelve. (...) A szóban lévő fehér képet a pinkafői kerületi esperes 1878. évi november 22-én kiadott alsóőri helybeli káptalanságról szóló okiratban megemlítik, hogy 1802. október 3-án lett újra egyházi áldással felállítva. Ez bizonyítja, hogy már előtte is volt ezen a helyen egy útikereszt, illetve képszobor." 57 A keresztek A Batthyány-vizitációban szereplő keresztek alapanyagáról beszéltünk már. Ebből is ugyanaz derül ki, mint a kegyes alapítványok kimutatásából: aki tehette, s akarta, már a 18. században is kőkeresztet állíttatott. De továbbra is ugyanúgy állítottak fakereszteket, mint előtte. Sőt, ugyan 1927-ben megtiltják az egyházmegyében fakeresztek állítását, mégis ismerünk - például Ivánéról - az 1970-es években állított fakeresztet is - igaz, a régi, elkorhadt fakereszt helyére készítették. A szabadtéri szakrális emlékekkel, s különösen a keresztekkel kapcsolatban szívesen hangoztatott állítás, hogy azokat útkereszteződéseknél találhatjuk. A Batthyány-vizitáció ennek cáfolatául szolgál. Talán figyelmetlen volt a vizitator, s 56. PERGER Gyula 1993. 365. 57. SEPER Károly 1988. 207. és 209. - Az állíttatásról a következőt írja: „Van az Alsóőri Otthonban egy régi okirat, mely szerint Bognár György volt 1801. június 16-án a »hütvös« hegymester. Abban az időben, amikor a törökök Jurisich Miklós várát Kőszegen ostromolták, a visszahullámzó csapatok közül egypár portyázó katona is Alsóőrbe jutott, hol egy égbekiáltó gaztettet követtek el. Mikor Léb Marinka leánya a szőlőhegyből hazafelé ment, a törökök elfogták, megbecstelenítették, végül agyonszúrták. Ez a gaztett serkentette végül is Léb Marinkát arra, hogy a bűntett színhelye közelében a leánya mártírhalála emlékére a Szentháromság tiszteletére ezt a képoszlopot felállíttassa." SEPER Károly 1988. 207-208.
