Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében

dűlőben"; Körmend: „A Kép Uítyában", Héraháza: „a Képnél"; Nick: „Az fölső mezzön a' Képnél"; Sárvár: „A Fa Képnél a Pattyi Uttban"." A Vas vármegye kifejezéssel egyértelműen jeleztem, hogy a történeti Vas megyére terjed ki a kutatás. Egyrészt azért, mert az egyházlátogatási jegyzőkönyv az egész akkori vármegyére kiterjedt (és még tovább, hiszen az egyházmegyét végiglátogatták), másrészt azért, mert a közösségi kultúrák határai mindig csak részlegesen engedelmeskednek a közigazgatási és politikai határoknak. (Itt kell megjegyeznem, hogy a Batthyány-vizitáció idején Vas vármegye még a Győri Egyházmegyéhez tartozott, s csak rá két évtizeddel, 1777-ben alakították meg a Szombathelyi Egyházmegyét, amely ma alapvetően Vas és Zala megyét öleli magába.) Mindemellett a 18. század közepi anyagunk - sőt a későbbi is! - igazán akkor értelmezhető, ha a ma Burgenlandhoz, Ausztriához tartozó településeket is figyelembe vesszük. Ez a terület, és a mai Vas megye nyugati határmenti zónája arra is lehetőséget nyújt, hogy etnikai szempontok szerint is elemezhessük adatainkat. A vizitáció elemzésénél kápolnának tekintettem a „capella", „capellula" és „sacellum" minősítéseket. (Még abban az esetben is figyelmen kívül hagytam az „ecclesia"-t, azaz a templomot, amikor a leírás nyomán megalapozottan gyaníthatjuk, hogy kicsiny, archaikus építésű templomocskáról van szó.) A kápolna rendszerint oltárral is ellátott kisebb helyiség, többnyire önálló építmény, amelyben az illetékes elöljáró engedélyével lehet istentiszteletet tartani. Rendszerint csak egykét ember fér be, néha csak az oltárnak, illetve a szent szobrának vagy képének ad helyet, annyira pici alapterületű. Ezzel szemben a „templom az istentiszteletre összegyülekezett közösséget befogadó épület".

12 A kutatás során nem foglalkoztam a - főúri - magánkápolnákkal sem.

13 A Batthyány-vizitáció szerint a kápolna lehet: fából (lignea), kőből (lapidea) és falazott (murata). Utóbbinál meghatározhatatlan, hogy föld-, kő- vagy téglafalra kelle gondolnunk; csak kivételesen jelezték, hogy „fala téglából" (muro ex tegulis) van. Érdekes, hogy mind a szobornál (statua, néha imago [= kép/más]), mind az oszlopnál (columna) mindhárom típus létezett. A szobornál legtöbbször (56 alkalommal) a „kő" jelző található; „falazott" tizenkét esetben fordul elő, „fa" pedig háromszor.

14 A tíz oszlopból csak egy készült fából, kettőt falaztak, hetet kőből építettek.

15 A kereszteknél (crux, crucifix) fordított az arány: ötvenről állapítják meg, hogy fából van, 11.1. k. 486. , 1. k. 695. , 1. k. 862. , 3. k. 17. , 3. k. 33. Utóbbi igazolni látszik, hogy inkább falazott, kőből rakott volt a „kép", mert a „fakép" kifejezés, illetve a fából készítettség jelzése rendkívül ritka az általunk ismert forrásokban. 12. VERBÉNYI István-ARATÓ Miklós Orbán 1988. 245. és a kápolnáról: 113. 13. A kápolnák néprajzi kutatásáról címmel nemrég LIMBACHER Gábor írt a kápolnakutatás feladatairól. LIMBACHER Gábor, 1995. 17-31. 14. Falazottak: Velemben három, Szentgotthárdon kettő, Csörötneken, Kethelyen, Nagyfalván, Raxon, Németlakon, „Füxlinc"-en és „Minimarof"-on egy-egy; fából valók: „Pokstorff", Magyarkeresztes és Németkeresztes. 15. Faoszlop állt Boldogasszonyfán (ma Vasboldogasszony), falazott oszlop Velikán és „Minichof'-ban; a három kőszegi kőoszlop mellett kőoszlopot talált a vizitator még Acsádon, Felsőlendván, Dobráb, Kenézen és „Wonersdorff'-ban.