Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében

Kőkép alatt ugyanis gyakrabban kell szobrot gondolnunk, mint képet, s erre a tárgyféleségre jellemzőbb, hogy épített, falazott, rakott - „kő". Lényeges sajátossága, hogy az ábrázolt szent fölé fedelet „tart". Mindemellett vidékünkön évszázadok óta általánosan használják a szakrális határbeli építményekre a „kép" kifejezést. Még a keresztet is nevezhetik képnek, amint azt HORVÁTH Tibor Antal Szombathely monográfiájának forrásgyűjteményében is olvashatjuk: „A 'Kép' alatt valószínűleg Szombathelyen is útszéli keresztet értettek, mint a XVI. század végén (1579-ben) Nagyunyomban is."

7 Akkor, 1579. július 10-én földrajzi névként került elő az említett nagyunyomi adat: „ultra Signum Crucis, wulgo az Kep felewl".

8 A „kép" kifejezés használatára ragadjunk ki néhány további példát: 1611. Körmend: „Az vr földe melliet az képnél"

9 1816. Olad: „A Vas megyei Óladon - írja TAKÁCS Lajos - pedig 1816-ban az egyik határhomphoz 'közel egy kis keő kép volt építve'".

10 Valamint a Batthyány-vizitációból néhány földrajzi név: Szécseny: „a Város uton belül a Képre 7. HORVÁTH Tibor Antal 1993. 20. 8. „A kereszt jelén túl, közismert nevén a kép fölött /vagy a képen felül/". HORVÁTH Tibor Antal 1993. 20. 99. jegyzet. 9. IVÁNYI Béla-SZILASI László 1990. 150. 10.TAKÁCS Lajos 1987. 200.