Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében

1. kép. A legrégibb vasi szabadtéri szakrális emlék, az 1663-ból való jáki kapun. Fotó: NAGY Endre, 1987. 2. kép. A jáki korpusz ma egy kőképet alkot az 1843-ban készített Szent Vendel-szoborral. Fotó: NAGY Endre, 1987. s legcsúfosb büntetés eszköze most már a közönséges vágy és szeretet tárgya lőn. Mindenhol látjuk azt diadalmaskodni, s látjuk azt a házakban, a háztetőkön és falakon, a városok és falukban, a piacokon, az utaknál s a pusztákban, a hegyeken és völgyekben."

6 A forrásfeltárások nem kielégítő volta miatt pillanatnyilag még foghíjas az útmenti keresztek, képek magyarországi elterjedéséről, e hagyomány változásáról az ismeretünk. Pedig mind térben mind időben aránylag jól megragadható területről van szó, melyhez azonban - épp a jellege miatt - csak tudományközi szemlélettel és vizsgálati módszerekkel szabad hozzányúlni. Munkánkban erre teszünk kísérletet egyetlen nyugat-magyarországi egyházmegye - részének (mintegy felének) - keretein belül maradva. Alapfogalmak és forráskritika A címbéli „keresztek, kőképek, kápolnák" felsorolás a szabadtéri szakrális emlékek három legfontosabb típusát jelzi. Kőkép helyett írhattam volna csupán azt, hogy „kép", de a „kőkép" jobban körülhatárolja azt, amiről jelen esetben beszélünk. 6. LONOVICS József 1857. 89.