Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HORVÁTH Gyula: A délnyugat-dunántúli szőlőhegyek szakrális építményeinek gazdasági- és kultúrtörténeti vonatkozásai

9. kép. Urunk színeváltozása kápolna, Kemendollár. 10. kép. Urunk színeváltozása kápolna, Öregförhénc. A 18. századi hitélet egyik sajátossága, hogy a lelkekben föltámadt mélyebb vallási szükséglet a népi ájtatosságban öltött testet, tehát nem a kötelességé tett szentmisén, Krisztus keresztáldozatának megismétlődésén való részvételben keresték és találták meg az egyszerű emberek a lelki megbékélést. A vallási élet középpontjai inkább az Eucharisztia látogatása, szentségimádás, különféle körmenetek, búcsúk stb. voltak. Másrészt a továbbélő rendiség következményeként a néphitben fölerősödött a szentek patronátusi szerepének tisztelete.

11 „Amint a vallásos földesúr atyja jobbágyainak, gondoskodik róluk, leereszkedik hozzájuk, anélkül, hogy megszűnne magasan fölöttük állni, éppen úgy a szentek is, mintegy atyai gondoskodással viseltetnek az őket tisztelő hívő lelkekkel szemben"

12 - írja a téma tudós kutatója, egy bencés atya két emberöltővel ezelőtt. Tulajdonképpen a magyar barokk vallásosság ezzel vált alkalmassá arra, hogy nemzedékek vallási igényét kielégítse. A mezőgazdasági élettel kapcsolatos szentek - Orbán, Medárd, Donát, Illés, Bertalan, János és Pál, Izidor, Vencel, Márk stb. - kiterjedt kultusza a parasztság és a polgárság körében az ország alapvető agrárjellegéből, élelmiszertermelésre való berendezkedéséből következik. „A nemesség részvételét ezeknek a szen11. JÁNOSI Gyula 1934. 60. 12. JÁNOSI Gyula 1934. 80.