Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SILL ABA Ferenc: Plébánia- és iskolaépületek Vas megyében a 18-19. században

Az idézett példák is mutatják, hogy a 19. század derekán még eléggé gyakori eset, hogy az iskolaházak építőanyaga mór vagy agyag volt. A falusi iskoláknál visszatérő feljegyzés: „A ház mórból készült, az iskolaszobán kívül egy szobával (Polányban), vagy az iskolamester háza agyagból épült két szobával" (Szentléránt). Külön kihangsúlyozom, de ez már kivételnek számít, hogy a 19. század első felében vesszőből font, esetleg vályog iskolaépület készült, de csak egyetlen szobával, amely a tanító lakása és iskolaterem is volt egyben. Salfán ezt jegyezte fel a vizitator: „Az iskolamester háza mórból készült, van rajta egy szoba, amely a mesternek lakásul, egyszersmind a tanulógyerekeknek iskolaszobául szolgál".

38 Söptén az iskolaház „talpra épült, sárral tapasztott, sövénybül" egyetlen szoba állt a tanító rendelkezésére.

39 Vesszőből és fából épült a csehi iskola egyetlen lakószobával, ugyanúgy Koltán, Pácsonyban, ahol agyagból készült az iskola egy szobával. Mihályfán, Zanaton fából volt az iskolaház, szintén egyetlen szobával. Az iskolaházak itt bemutatott és a 19. század első felében szinte általánosnak mondható állapota e század második felében minőségileg megváltozik. A közölt szemléltető rajzok (9-10. számú) ennek az újjáépítésnek a típusát adják. Nem feladatom az egyházi épületek és a falvak egyéb házainak összehasonlítása, a kölcsönhatásokra sem lehettem figyelemmel. Ezek a szempontok a kánoni vizitációkból nemi tűnnek elő. Az egyéb falusi házak fejlődéséhez TÓTH János kutatásai adnak hasznos adatokat,

40 de további levéltári kutatásra is szükség lenne, hogy az egyházi épületek és a paraszti, vagy kisnemesi házak összehasonlításának kérdésében megalapozott következtetésekhez jussunk. 38.SzPLt BA Visit. 2. köt. 187. 39.SzPLt BA Visit. 2. köt. 188. 40.Vö. TÓTH János 1940. 236-249.; TÓTH János 1941. 273-306.