Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
SILL ABA Ferenc: Plébánia- és iskolaépületek Vas megyében a 18-19. században
Mielőtt a 18-19. századi Vas megyei plébánia- és iskolaházak állapotát, sajátos jellemzőit bemutatnám, utalni akarok az ezt az időszakot megelőző körülményekre is. Az egész megyére vonatkozó legfontosabb feljegyzések az 1697-ben készült Kazó-féle vizitációból ismertek. Ebből tudjuk, hogy Vas megye a 17. század évtizedeiben mintegy harmadrészben pusztává vált, 30 ezer ember elhagyva lakóhelyét, más területre menekült. A század végén csak 107 parókián működött lelkipásztor, 140 plébánia üresen állt, épületei gondozatlanná váltak. Kemenesalja kerületben egyetlen plébánost sem talált a vizitator. Csupán Dömölkön élt egy bencés szerzetes, az apátság fenntartása címén, de már ő is öreg volt. Hegyhát és Őrség kerületben egyetlen lelkipásztor sem találtatott, Vasvár mezővárosban élt két domonkos szerzetes. Mintegy 100 helységben működött tanító és 100 iskolaház volt. Található azonban néhány plébánia, ahol nem volt tanító, viszont előfordult néhány olyan helység is, ahol tanító volt, de iskolaház nem. 5 A Rákóczi szabadságharc után súlyos pestisjárvány tizedelte a lakosságot. Ezt követően lassan kezdett magára találni az Egyház. A kegyuraságok szerény anyagi támogatásával, a lakosság kézi- fogatos munkavállalásával épültek újjá a plébánia- és iskolaházak, amelyeken a század közepén már újra látható az idő múlása. A plébániaházak esetében szilárd anyagból („ex soiidis materialibus", vagy „ex lapidibus") kő, tégla, vagy ezekből vegyesen épült a házak egyharmada. Faház volt az épületek kétharmada, és vesszőfonatú, vagy tömésház néhány plébániaépülte. Jó állapotban volt - ilyen megjegyzéssel: „megfelelő" (commoda), vagy „még megjárja" (transibilis) a plébániaházak háromnegyede. Romosodó vagy pusztásodott az épületek negyede, csupán néhány voit kiemelten jó állapotban. Az iskolaházaknál falun az arányok ennél rosszabbak. Szilárd anyagból épült ház volt mintegy 5%, boronafalú faház az iskolák 90%-a, a többi tömésfalú (ex terra). Ebből mintegy 60% elfogadható állapotban volt, s 40% romos, újjáépítésre várt. 1. Egyházi épületek állapota a városokban és mezővárosokban a 18. század folyamán Azt gondolhatnánk, hogy a városokban és mezővárosokban a polgárházak szintjén voltak a plébánia- és iskolaházak is. Ezt azonban nem minden esetben mondhatjuk el. Szombathelyen az egykori várplébánia a török harcok és a reformáció idején teljesen elenyészett. A szomszédos Szent Márton község plébánosa gondozta a mezőváros hívőit is. Az 1600-as évek végén Kazó István hagyta a plébániára saját kőházát, amelyben a vizitator szerint a plébános, egy káplán és a família részére kényelmes lakóhely volt. Bizonyára megtalálhatók voltak a ház többi tartozékai is, de ezekről a vizitator nem emlékezett meg, Az iskolaház Szombathelyen 1756, év körül nincs ilyen jó állapotban, jóllehet téglából épült (murata). Egyetlen iskolaterme nagyon szűk, igaz, a magyar nyelvű iskola mellett volt egy német, és egy lányok számára felépített iskolaház is. 5. HÁZI Jenő 1958. 37., 43.
