Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SILL ABA Ferenc: Plébánia- és iskolaépületek Vas megyében a 18-19. században

2. kép. Templom, temető, iskolaház, plébániaház telekszomszédsága. Kethely. Kőszeg királyi városban emeletes kőház (ex lapidibus) a plébánia, amely zsindellyel (scandulis) fedett, a többi belvárosi házak rangján épült. Rohoncon azonban csak annyit jegyzett fel a vizitator, hogy a plébánia kőház és elfogadható állapotban van. Itt a város magyar részén is volt egy másik nagyon régi plébániaház kőből, de ez akkor már romosodott. Az iskolaépület téglából falazott (murata), s megfelelő állapotban volt. Körmend mezővárosban kőből (ex lapidibus) épült a plébániaház, jó állapotban találta a vizitator és két szoba volt benne. Ez az 1750es években épült, a földesúr biztosította építőanyagát, és a plébánia hívőinek pénzbeli támogatásával készült el. Pincéje is volt, cseréppel (ex imbricibus) fedték, „a kéményeit a város volt köteles tisztítani".

6 Az iskoláról csak annyit tudunk, hogy megfelelő állapotban volt. Németújváron nincsen plébániaépület. A ferences kolostor szerzetesei végezték a plébániai munkát, de a vár alján megtalálható volt a régi plébániaház telke, ezt abban az időben már temetőként használták. Az iskola faház volt, egyetlen szobával és konyhával, ez is romos állapotú volt. Ugyanilyen, vagy talán még súlyosabb volt a helyzet Lékán. Az iskolaépületet a Gyöngyöspatak mellett elszomorító állapotban találta a vizitator. Telke kicsi, szűkös, az épület fából készült, zsúppal fedett, beázott, sőt a patak áradásakor víz árasztotta el. Tűzveszélynek is ki volt téve. A vizitator elrendelte, hogy a plébánia lakói más, biztonságosabb helyen új iskolaházat építsenek. 6. SzPLt BJ Visit. 1. köt. 717.