Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
HOFFMANN Tamás: Kerített udvarok
A KERÍTETT UDVAROK HOFFMANN TAMÁS A kerített udvarokkal kapcsolatban főleg néprajzi leírásokban lehet olvasni. Jellegzetes elterjedési övezetének írják le a Mediterrán eu mot (Európában és Afrikában egyaránt, sőt ide sorolják a Balkán-félszigetet is), az Alpokat, nemkülönben a vele érintkező hegyvonulatokat keleti és északkeleti irányban, Skandináviát, végül az Orosz Északot. Az a feltevés, hogy ez a településrendszer az ókorban és a korai középkorban egyaránt működött, továbbá, hogy a közelmúlt állapotaiban régi hagyományok élnek tovább, egyelőre nem igazolható. Például nincsenek régészeti adatok! Az ókori adatok majorokról szólnak, nem parasztgazdaságokról. Ezek az információk a villa rusticaval kapcsolatosak. 1 Nehézségek vannak a korai középkor paraszti településhagyományainak értelmezésével is, Akkoriban a parasztok zöme tanyákon vagy tanyacsoportokban élt, olyan kis házakat építettek, amelyek a legelemibb szükségletek megoldását tették lehetővé. A házak egyetlen helyiségből álltak, esetleg előtornácosak voltak vagy a lakótér (ahol főztek) egy alvókamrával volt kiegészítve. A gazdasági melléképületek (ha egyáltalán voltak ilyenek!) sehol sem csatlakoztak mértani rendben a lakóházhoz. Egy részük földbevájt putri volt. Voltak (elsősorban Északnyugat-Európában) olyan épületek is, ahol ember és állat egyetlen tető alatt húzódott össze. A megoldást a klíma indokolja, főleg a Golf-áramlat miatt aláhulló téli csapadék; ez az építkezési szokás kizárólag az Atlanti-Európára korlátozódik. (Vannak különféle formai megoldások: Bretagne-ban vagy Skóciában másként biztosították be magukat, mint Hollandiában, az elv azonban közös volt és akik alkalmazták, egymástól függetlenül jutottak el a megoldáshoz.) Úgy látszik: az építészeti kultúra eredendően a természettel szembeni ellenállásunk tárgyi bizonyítéka. Még a középkori parasztházak is azok. Először a városépítők távolodtak el attól a határtól, amely őseinket elválasztotta a védekezés elemi stratégiáinak terepétől. Ebben a tartományban összetartotta az embereket a természethez való alkalmazkodás kényszere. A tapasztalatokat és a spekulációkat egyaránt alárendelték szükségleteiknek. A városépítés újszerűsége abban rejlik, hogy szakítottak a múlttal. A tények ismeretét ezen a gyakorlati pályán cserélték fel őseink a tudás távlataival. 1. ADAM S, 1976. Farm címszó.; AZEVEDO, 1965/66. 664-694.; BORN, 1077. 36. skk., BUNKER, 1895. 89-154.; CHAPELOT-FOSSIER, 1980. 220-222.; DEFFONTAIN, 19722.; GEBHARD, 1957. 67-84.; HINTZ, 1970. 15-25.; HOSKINS, 1955. 55., 205.; HOSKINS, 1963. 15-52.; JUILLARDMEYNIER, 1957. 69-73.; STEENSBERG, 1976. 94-113.; Storia..., 1980.; SOMMER, 1944.
