Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
képezi és az ajtók és ablakok szárfáit is elhelyezik és megerősítik, mielőtt a sárrakást megkezdenék. A sárt szintén az udvarban ásott gödörben csinálják, amely közé lábbal jó sok szalmát taposnak. Aztán gomolyakat raknak vasvillával és ezen gomolyakat szélesen rakva, lehetőleg szorosan összegyömöszölve egymás fölé rakják, míg a kívánt magasságot el nem éri. AZ ILYEN FALNAK MÓROZÁS, MÓROZOTT FAL A NEVE... a falnak hosszabb ideig tető nélkül kell száradni, aztán feléje csinálják a tetőt és a falat kívülről és belülről lefaragják, hogy durva, lyukacsos, szalmás felületet lehetőleg simává tegyék," A szó a német Mauerből ered, és nagy valószínűséggel német közvetítéssel is jelenik meg hazánkban, Somogy megyei 18, század végi uradalmi építészeti adatokra hivatkozva Takács kimutatja, hogy itt MÓR TÉGLÁRÓL van szó, ha csak mórról beszélnek, s egyértelműen házépítésre, illetve istálló, sőt cséplő pajta készítésére is használják. Okfejtéséből kitűnik, hogy a betelepülők kényszerépítési anyaga, mivel erdőbirtokuk nem lévén sárból építkeznek, TAKÁCS Lajos szerint ezt az építési módot nem a jobbágyok, hanem INKÁBB A MESTEREMBEREK VALÓSÍTOTTÁK MEG. A mór és a vályogtégla kifejezést szinonimnak tartja, így a mórfal nála egyenlő a vályogfallal. Körmenden e tárgyban nem látunk világosan. Nincs egyetlen forrásadatunk sem, amibe belekapaszkodhatnánk, hacsak CZUCZOR Gergely-FOGARASI János 1867-ben írt szótárában leírtakat meg nem szívleljük. 9 ' 1 „Polyvával kevert és meggyúrt sárból, mintával kiszakasztott téglaforma, s napon szárítót tömeg, melyet falépítésre használnak, másképpen válygog, ha a mórt kiégetik, tégla lesz belőle. Kemenesalján magát a szalmás sárból rakott falat, mely néhol FECSKEFAL, FECSKERAKÁS", nevezik mórnak. Végképp megzavar GAÁL Ferenc Nyelvőrbeli közlése, 95 aki az őrségi mesterszók között a „MÓRHÁZ"-at egyenlővé tette a tömés vagy rakás falúval 1874-ben megjelent néhány soros közlésében. Ugyanakkor SZINYEI József Magyar Tájszótára 96 a mórt, mint őrségi kifejezést a vályoggal azonosítja tévesen. A „Vas megye Mikrotájai" kutatási program keretében végzett kérdőíves gyűjtésben sem derül ki igazi jelentése. A Körmendhez legközelebb eső Kisunyomban „sem boronafalra, sem sövényfalra nem emlékeznek. Mórfalat említenek és fecskerakásos falat, a mórfal talán sövény (?) fal, mert azt mondják, hogy az ágakkal font cövekeket SÁRRAL BEVÁGJÁK. " Ebből a közlésből másodlagos jelentése hámozható ki, amit a TESZ 97 tapasztósárként értelmez. A mórfalat mindenképpen FÖLD- VAGY SÁRFALNAK kell tekintenünk. Ez nem kétséges. A város nagyobb területén elsőként a korai tűzkárjegyzőkönyvek és az 1816. évi házösszeíráskor találkozunk vele. Ekkor már elterjedt építkezési gyakorlat lehetett, mert részint az 1816. évi tűzvészkor mint „fennmaradót", tehát el nem égőt említik a zsidó templom és a városháza közötti épületek között is, részint 93. NAGY József 1900. 86-87. 94. CZUCZOR Gergely-FOGARASI János 1867. 610. A „mór" három jelentése. 95. Magyar Nyelvőr 1874. 479. Őrségi Mester Műszók. 96.SZINYEI József 1896. 97.A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára Budapest. 1970. 954.
