Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

17. térkép. A konyhák száma és falazata 1826-1834-ben. 1. talpas sövényfal; 2. sárfal „mór"; 3. téglafal; 4. az első konyha tégla, a hátulsó konyha „mór"; 5. két konyha; 6. nincs értékelhető adat. mivel a favázas sövényház is „talpakon" nyugszik. A forrás értelmezéséből azonban az tetszik ki, hogy a talpakra emelt épületek jórésze fonásból készült, zsúptetőre. A rozsszalmából készült héjazat az 1837-es esztendőben köznapi volt, melyet az is bizonyít, hogy a városi kifizetések között találjuk Berke Dánielnek és Törő Józsefnek 101 kereszt zsuppok kettőzéséért keresztjét 4 x-ral számolva 3 f. 44 x összegét, melyet a csordás házára való felkötözésért vehettek fel a fenti év január 16-án.

87 A 19. század elején a favázas sövényház építése élő gyakorlat lehetett, mert 1810-ben a megégettek segítségére maga az uradalom oszt ki a szegények számára TÖLGYFÁT ÉS FENYŐFÁT, valamint téglát, de ez utóbbit igen korlátozott számban, egy-egy családfőnek 2000-5000 darabot. Tölgyfát azonban 5-8-10 szálat is.

88 A fonás fal készítési technikáját a közeli Hegyhát-vidék népi építészetének jeles leírója közölte a századfordulón.

89 „Csinálnak falat úgy is, hogy megcsinálják először a fal vázát, ... aztán vesszőből körülfonják a talpfától a felső gerendáig: az így elkészült fonást aztán polyvás sárral vastagon besározzák, Ilyen falból készítik főleg a hátsó részét az épületnek, mint az istállót, pajtát, pajtafiát, mely utóbbit néha meg sem sároznak. Ilyen fonott és sározott falnak SÖVÉNYFAL a neve." 87. VamL: Vk 36/23 Adóügyek Körmend Adószedő számadás 1825., 1836., 1837. 88. MOL: Batthyány es. It. P 1322. 182. sz. Községi iratok Körmend 120. cs. „Számbavétele azon épületekre való fáknak, melyek 16. dec. 1810 el égvén az szegény égetteknek számára szükséges" 89. NAGY József 1900. 81-93.