Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
jó száz év múlva is ritkaság lehetett. 1767-ben említik, hogy F KŐHÁZAT ÉPÍTETT, NEVEZETESET", „- korai volta miatt becses 1720-ből való adatunk. Ekkor Körmend egész városa VESSZŐ VÁG ATÁSI ENGEDÉLYT KÉRVÉNYEZ, mivel, mint írják: TÖBBNYIRE SÖVÉNYHÁZAKRA KELL SZERT TENNÜNK". 83 Az 1737-ben kiadott tűzrendészeti szabályzat 9. pontjaként említett „céhbeli úgy más PARASZTÁCSOK" 84 kitétel nyilván azokra a faragó specialistákra vonatkozik, akik a boronaházak, illetve a talpas karóvázas épületek nagyobb szakértelmet igénylő munkálatait el tudták végezni, Mivel a rendelet a Körmenden élőkre vonatkozott, ezek a „paraszt ácsok" itt is éltek közöttük. A 19, századra jócskán megszaporodtak a házak építéséhez szükséges szakemberek is, így például az 1828. évben Körmenden a következő mesterek működtek: Az uradalmi téglaszínben több család dolgozott, számukra ott külön szállást építenek. A városba (1826-1860 között) beáramló 40 név szerint is ismert cserepes és téglás közül akkor Haisinger Flórián, Krumpner Mátyás, Fasching József, Svarcz József, Schiller Károly működött itt. Számuk 1826 és 1837 között 14; 8 téglás és 6 cserepes lehetett. Rajtuk kívül két üveges: Sindler János (46) és József (50) van a városban. Ácsként Arthofer Fülöp (34), Kotier Ferenc (47), Luttersmidt János (38), Mitli József (53), Nisty József (40), Pincker György (69(, Pincker János (18), Slemnicska Antal (39), Stellner György (45), Swartz József (35), Ur Pál dolgozott. Kőműves mester kilenc volt. Arthofer Mihály (58), Fischer Károly (49), Fischer Márton (53), Lábits András (42), Leithner András (40), „aki 20-25 legénnyel dolgozik", Leithner János (35), Leithner Sámuel (72), Stadler Márton (48) és Verovits Antal (37) éves céhtagok irányítják az építkezéseket. 1834-ben a város úgy határoz, hogy új „ TÉGLASZÍNT" állít fe/. 85 Leithner András városbíró ekkor megbízást ad az „uj felállítandó Tégla színyhez megkívántató 44 darab rag fa" vásárlására, A téglagyártás tehát az 1834. évi tűzeset után fokozódik. Ezt igazolja a „Körmendi Uradalom Topográfiája" 17. oldalán található leírás is. 86 „Vagyon tulajdon TÉGLAKEMENCÉJÖK, mely ő Kegyelmes Hercegségének Magas engedelménél, s Bécsben febr. 20. án 1834. 189. dik szám alatt költt magas Rendeleténél fogva oly formán engedtetett felállítani, hogy abban TULAJDON SZÜKSÉGÖKRE, a határon belől minden véle való Kereskedés szorosan kizárván 12 esztendőkig a tégla égetést gyakorolhassák... ezen magas engedelem folytában a Városiaknak szabad tégla égetése 1845 év végén meg fog szűnni." Azt tehát láthattuk, hogy a téglaépítkezés dinamikusan fejlődik. A sövényből készült házak azonban még mindig igen jelentős számban megtalálhatók a város területén, főleg a 18. században létesített újvárosi részben, de a külvárosban és a belső városban is tömbszerűen fordulnak elő. Közöttük minden bizonnyal boronaházak is vannak, amit a 112. sz. ház bizonyít, de a „fa talpakra lévő többi hajlékai" kifejezés nem biztosít arról, hogy sövényből készült, vagy borona házat értsünk alatta, 83.SZENTMIHÁLYI Imre 1980. 56. 84. NAGY Zoltán 1994a 359. 85. RHM-Ht. 84.1.220 1834. IV. 12. Téglagyári számadás. 86. MOL: Batthyányi cs. It. R 1322. 97, sz. Körmend Központi Igazgatóság összeírások No. 122.
