Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

13. térkép. A tetőcserép terjedése az 1826-os tűzvészt követően az ígéretek tükrében. 1. zsúptető; 2. cseréptető „cserép sindely"; 3. két derekat cserépre; 4. három derekat cserépre; 5. négy derekat cserépre; 6. a.) zsúp, b.) cserép; 7. „sindelre vagy deszkázatra"; * a ház már cserepes, az istállót cserépre veszi. ahogyan levelében írja: „A körmendi szegényeken, kik a tűz áital végső ínségre jutottak, szándékolván ehol a kulcsárném által két szekeremen küldök 280 PÉK KENYERET, oly kéréssel, hogy azokat... a károsodott ügyefogyottak között felosztani ne terheltessen. "

7B A telekbeépítés foka, osztat, „derekak" száma A telek nagysága és alakja változó volt, de szűk. Általában 80 és 160 négyszögöl között váltakozott, ami a Mária Terézia által szabályozott egy hold beltelki nagyságot messze nem érte el. Itt a belvárosban a 17, században sem lehettek sokkal nagyobbak a fundusok, ha azt számítjuk, hogy akkor itt 78 ház állott, harmadával kevesebb, mint 1834-ben, Ha az átalag teleknagyságot 110 négyszögölben számoljuk, akkor régen csak egyharmad részt voltak nagyobbak a telkek, azaz átlagos méretük a 140 négyszögölt nem haladta meg. Ez a számítás csak arra jó, hogy érzékeljük, itt a boronából, sövényből épült zsúptetős házak valóságos veszélynek voltak kitéve tűz esetén, mivel nagyon közel épültek egymáshoz. 78,Bőle András püspök levele 1834. I. 9. Körmendi katolikus egyház irattára VIM/52.