Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

házasodott meg Körmenden, nőül véve Smidt Helénát. Ekkor feljegyezték, hogy származási helye „Croatia", vagyis Horvátországban született. Figyelemre méltó, hogy bár már ekkor 12 éve a városban lakik, háza is van és jobbágytelken sem ül, mégsem tekintik kézművesnek az 1828. évi összeírás idején, pedig minden bizonnyal megbecsült tagja a társadalomnak. 1834-ben első osztályú polgárként kezelik, az anyakönyvekben, valamint 1837-ben a város számára végzett munkák magyar nyelvű jegyzékében mint mesterember szerepel. Vagyonáról keveset tudunk, az összeírásokban állata nincs (bár van istállója), szolgát vagy szolgálólányt sem tart, de lakói vannak. 1824-ben Kovács József, míg 1834-ben Vindolf Ferdinánd özvegye adója a zsellérek közül megegyezik a mézesbábos mesterével, néhány krajcárral azt meghaladva, 13 forint 40 krajcár. A tűz idején 80 rőf vásznát nem tudja a lángok közül kimenteni, melynek értékét ekkor hatvan forintra becsülik. Északi szomszédja, Mitli József a Kapu utca 133. sz. alatti házat bírja. 1840ben bekövetkezett halálakor az anyakönyv ács legényként tartotta számon 65 éves korában. Az 1834. évi tűzkárjegyzőkönyv viszont „mezei gazda"-ként kezeli. Családjáról semmit sem tudunk, az is elképzelhető, hogy kivételként öreglegény volt. Az 1828. évi összeírásból tudjuk, hogy két szoba, egy konyha, egy kamarából álló házának felét 12 forintért kiadja. Lakosa özvegy Spitzerné, lehet, hogy egyben házvezetőnője is. 1834-ben öt derékból álló háza „mind fa talpakra volt". Ezen kívül az udvarában egy kis szoba és kamra is állt, amiről megjegyzik, hogy tűzveszélyes volta miatt már régen le kellett volna bontania. Háza egyébként egészen a földig leégett, értékét 1200 forintban jelölik meg, amiből kitűnik, hogy egy hasonló nagyságú téglaépülettel szemben legalább 800 forint az értékkülönbözet. Ő is azok közé a kézművesek közé tartozik, akik tanult mesterséggel bírtak, az összeírásban azonban ezt nem rögzítették. A földdel rendelkezők átsorolása ezért meg is történik. Az összeírás kiegészítésében például a 231. sz, alatt nyilvántartott öreg Polányi János esetében rögzítik, hogy „földdel bíró gazda lévén a 3. rublikából áttétetik a colónusok sorába", tehát a házas zselléri besorolás hibás, A Posta út felőli oldalon a 142. sz. ház Szigitz Ferenc köteles mesteré. Ebben az épületben 1817-ben Hozmüller, 1828-ban Német Mihály kötélgyártó lakik, tehát magát az épületet korábban emelték, de jó ideje e nem túl gyakori mesterség művelői lakják, nyilván jó fekvése miatt. Négy derékból álló házának falazatát nehéz a leírásból rekonstruálni, mindössze annyi derül ki, hogy egyes épületfalak és a konyhai tűzhely bolthajtása épült téglából. Az azonban biztos és egyedülálló eset, hogy „gabonatároló nagy hombárja" téglából van. 1832-től, Németh Mihály halálát követően lakik itt, nem lehet tudni, hogy e hombárt ő építette-e vagy örökölte. Mindenesetre Szigitz Ferenc kötelesnek - akit 1828-ban még nem tartanak Körmenden az adózók között nyilván (!) - nagy készletei vannak. 50 köböl (!) kendermagja 200 forintot, 20 köböl lenmagja 105 forintot, 10 köböl (!) diója 50 forintot, 10 mázsa „gyaratalan kendere" 230 forintot, 10 mázsa „kóc" 120 forintot, két mázsa „gyaratatlan vargakender" ugyancsak 120 forintot, 5 mázsa dohány 112 forintot ért. E mellett még egy igen nagy méretű, 22 akós vasabroncsos hordója is van 44 forint becsértékú, és „ágyi ruhája" is megért 100 forintot. A felbecsült készlet értéke, ha leszámítjuk a ház tetejére számolt 650 forintot, még mindig tetemes,