Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

kora ellenére nagy jártasságot szerzett a bőrkereskedésben, vagyona nagy része e tevékenységből származik. 1816-ban neki van a legnagyobb vesztesége 6800 forint (!), mely feltehetően az eladásra szánt kikészített bőrök elpusztulásából származhatott, hiszen egy jó ház sem került ekkor 2000 forintnál többe. 1828-ban egy szolgálólánya van és egy üszővel is rendelkezik. Téglafalú, kéményes, cseréppel fedett háza van. A Kapu utca 77. szám alatt Nemes Fitos József jobbágyhelyen ülő szabó mester lakik. A nemesi összeírás szerint 16 pozsonyi mérő, azaz 8 hold földje van, melyhez három kaszás rét is társul, ami szerint erős negyedtelkes jobbágynak számít. Tégla háza teljes egészében cserép borítású. 1834-ben a Malom utca 97. sz. ház tulajdonosa Unger Lajos becsfai molnár. Hat derékból álló házának csak konyhája volt téglából kéményre építve, a többi hajlékai mind „TALPAKRA" épültek. Mellette a 98. sz. házat Leithner András építész, kőműves - ács-cserepező céh céhmestere -, városbíró (1832-1833) lakja. Ekkor 38 éves, evangélikus vallású, házas zsellér, aki az 1828. évi összeírás szerint „mesterségit húsz-huszonöt legénnyel folytattya", vagyis mai szóval élve építési vállalkozó. A várkastély 19. század eleji átépítésekor 1819-ben édesapjától, a szintén itt lakó Sámuel Leithner uradalmi kőműves mestertől átveszi az építkezések irányítását, ezen kívül a körmendi téglaégető szín bérlőjévé is válik. 1828-ban szolgálólányt találunk nála, az 1822. évi evangélikus öszeírás adatai szerint apja kezén van 4 kapás szőlő, gazdálkodással nem foglalkozik. Háza téglából van cserép tetőre, mely hat derékból áll. A Templom utca 107. számú ház Rettenbacher András asztalos mester, jobbágy, 49 éves evangélikus vallású polgár tulajdona. Mint Ns. Fitos Józsefnek, neki is 8 1/4 hold szántója, 10 hold rétje, de még négy kapás szőlője is van. Gazdaságát két ló és egy üsző szolgálja. Háza csupán négy derékból áll, de téglából készült, s „mind boltozva vagyon", konyhája szabadkéményes, de még zsúppal fedett a háza teteje, mert 1826-ban még csak ígéri cserépre való építését. A Templom utca 111. sz. ház adott otthont Czimber József szabómesternek és jobbágynak 1817. április 12-én bekövetkezett haláláig. Az egykori városbíró házát felesége, Farkas Borbála örökölte, aki 1829-ben halt meg 79 éves korában. A család magtalanul halt ki, ezért az öröklés rendje szerint a felhalmozott vagyon az Uraságra szállt. Az oldalági rokonok közt tett osztályt semmissé nyilvánították, s peres úton érvényt szereztek a földesúri akaratnak. A per 4 évig tartott, s e peres anyagból, - mely a körmendi katolikus egyház irattárában maradt meg - tanulmányozhatjuk a Czimber-féle örökséget. Az iratokból kitűnt, hogy 13 hold szántóföld és 12 hold rét tartozott a birtokhoz, mely 3/4 telket tett ki. A Templom utcában három szobából, egy konyhából és kamarából, egy cséplő szérűből és egy istállóból álló ház javarészt téglából készült, de nem tudjuk cserép tetővel fedték-e, csak annyi bizonyos, hogy jó áron vásárolta meg Magasy Antal úr, mert 2000 forintot fizetett érte 1830-ban. A házhoz a hídon túli területen, néhány száz méterrel a fundustól egy kert is birtokukban volt, melyen egy pajta állt, s az egész 600 forintot ért. Az árverezést követő elszámoláskor az ingatlanok és ingóságok összértéke meghaladta a hétezer forintot. A készpénzek között arany, értéktartó ezüstgombok, valamint az asztali készletben nagyobb mennyiségű cin edény is szerepelt az összeírás idején, de jelentősebb mértékű kamatra kihelyezett tőke is kimutatásra