Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

7. térkép. A tűzvész mértéke. Elégett épületrészek aránya, 1826. A telken található épületek legalább: 1. VA elégett; 2. V2 elégett; 3.

3

A elégett; 4. az összes épület elégett; 5. zsúptető; 6. nem égett le (cseréptető). A tűzkárt szenvedett épületek tulajdonosai és lakóik az 1828. évi összeírás, egyházi anyakönyvek, az 1816-os házösszeírás, valamint az 1826. és 1834. évi kárfelvételi jegyzőkönyvek adatai alapján A 19. század első harmadában a belső város délnyugati részén, a piactértől délre fekvő, a Hajas, Kapu, Malom, Templom, Sóház és a Rába folyóhoz közeli Híd utcák által határolt területen megközelítőleg száz ház állott. Az amúgy is szűk beitelkek egyes esetben kettéosztódtak az egy emberöltő alatt, mások viszont egy kézbe kerültek, s a rajtuk lévő épületek sorsa is e szerint változott. De találkozhatunk olyan fundussal is, amelyen a leégett házat már nem építették fel, a helye „elpusztásodott". A 19. század első harmadának körmendi társadalmát, így a benne élők lakáskörülményeit sem érhetjük meg az 1828. évi országos összeírás helyi adatainak helyes értelmezése nélkül. TOMBÖLY János: „Vasvármegye jobbágygazdálkodása az 1828. évi összeírás alapján" című tanulmánya,

56 de más szerzők is

57 foglalkoztak munkáikban ezekkel az adatokkal. 56. Pécs 1939. 57. KONDICSNÉ KOVÁCS Éva 1980. 11.; BOGDÁN István 1989.; NÁDASDY Lajos 1982. 109.; EPERJESSY Géza 1988; BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984.; BÁCSKAI Vera 1988.