Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
közül köbleként a rozs és búza, valamint a kukorica 4 forintot, míg a hajdinából készült csak 3 f 30 x-t ér. Őröletlen termény köblét az alábbi áron lehet vásárolni: zab 2, kukorica 3^°-46, búza 4 30-5, rozs 3-3 3 °, árpa 3 30 , míg egy köböl babnak 7 forint 30 krajcár az ára. 1 baromfi 30 x-t, 1 kereszt szalma 6 x-t, míg 1 kéve zsúp 3 krajcárt ért. Amennyiben az új építőanyag, illetve az abból készült új ház nyersanyagárát akarjuk a korabeli árviszonyokhoz igazítani, úgy tudnunk kell, hogy 100 faltégla ára 1826 és 1834 között 1 forint, míg a tetőcserép száza 1 forint 30 krajcár. 53 H.CSUKÁS Györgyi tanulmányából ismerjük, hogy a 19. század elején mennyi építőanyag kellett egy tégla falú, cseréptetejű cselédház felépítéséhez. 34 Ebből könnyen megállapíthatjuk, hogy egy lakóépület, melyhez 25 000 faltégla kell, legalább 250 forint, azaz az első osztályú földet számítva 2 hold ára, míg a hozzávaló 8000 cserép 120 forintot tesz ki, egy-másfél kaszás rét értékével egyenlő, és ebben még a kályha rakása, kémény készítése, a vakolás, és a tetőnek való épületfa, léc, ajtók és ablakok árai benne sincsenek. A vesszőből vagy sárból készült épület ezzel szemben úgyszólván nem kerül semmibe, és a drága szakmunkát sem kell a kőművesnek fizetni, mely újabb egy-másfél hol föld árát emészti fel. A fentieket megismerve ne csodálkozzunk, ha a mezővárosi polgárházak korszerűsítése szakaszos és meglehetősen lassú folyamat volt, amit a tűztől való félelem és az építészeti hivtal, valamint a tényleges tűzkárok nagysága motiválhatott. A ház berendezése időről-időre átalakult. Talán csak a lakószobák szemeskályhái nem változtak sokat a 19. századig, bár meglétükről a tűzkárjegyzőkönyvek nem tudósítanak. Ferber András osztálylevele 55 1772-ben kelt. „Kedli Ferenc és Raposa Ádám hasonló házai szomszédságában a Kapu utcában álló öt derékból álló háza egy Kályhás szobát, Konyhát, Kamarát, Cséplő Szint és Istállót foglal magába. " A „hasonló házai" kifejezés arra enged következtetni, hogy a többiekben is kályhák álltak. A módosabb, gazdag házakban a berendezés is rangosabb. A már említett Czimber József egykori városbíró és szabómester 1830-ban elárverezett ingóságai között a következő értékesebb darabokat találjuk: két diófa ágy 11 f. 32 x, üveg pohárszék 10 f. 50 x, egy szegletre való almárium 11 f, 2 db bőr szék 2 f. 2 x, zöld posztóval borított szék 2 db, 2 f. 24 x, egy kis diófa asztal 2 f, egy konyha almárium 2 f. 20 x három fiókos sublót 5 f. Módjelző a vas óra, mely 11 forintot ér, a 13 egész, 13 fél és 6 lajbi gomb ezüst, összesen 7 1/8 lat, latját 2 f. 6 x-ral számlálva 14 forint 58 krajcár, amit több más holmival együtt köztük 20 fontnyi cin edényt 13 f. 30 x értékben, valamint egy ezüstös nádpálczát 10 forintért a körmendi pélébános vásárolt meg. 53. RHM-Ht. 84.1.220. téglagyári számadás 1834., RHM-Ht. 84.1.231. meghagyás zsindely és tégla készítésére. 54. H. CSUKÁS Györgyi 1991. 172. 55. RHM-Ht.-A: Ferber András osztálylevele 1829. III. 22. Eredetije a körmendi katolikus egyház irattára: VII. csomó.
