Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

3. térkép. Tűzkárosultak osztályba sorolása 1826., 1834. Társadalmi státusuk 1828-ban. 1. 1 class; 2. 2 class; 3. 3 class; 4. nincs adat, mert háza nem égett le 1826-1834 között; 5. nemes; 6. jobbágy; 7. házas zsellér. való lecserélését, ami a válaszokból egyértelműen kiolvasható. Ez esetben is, mint korábban, az ígéreteknek csak kisebb része teljesüí, hiszen több olyan épület is szalmatetős még az 1850-es években íródott hagyatéki leltárból kiolvashatóan, melyeknek az ígérvények szerint már régen „cserépsindelyeseknek" kellene lenniük. Egyik tűzkárjegyzökönyv sem alkalmas arra, hogy a házak alapraizi elrendezését nagy biztonsággal megrajzolhatnánk, de ugyanígy a tető szerkezetére, a ház homlokzati képére, a lakótér és konvha berendezésére vonatkozóan sincs adatunk. Az épületfalak feilődését, az alapanyagban bekövetkezett változásokat viszont térképekre rajzolva jól nyomonkövethetjük (11-21. térkép). A tűz elleni védekezés Körmend mezőváros lakóinak számát a 17-18. században csupán becsléssel állapíthatjuk meg. Többnyire az adózó háztartások számát szokták a számításokkor figyelembe venni, de a lélekszámra vonatkozó adatok különböző okok miatt nem lehetnek pontosak. A publikált statisztikai adatok rendszerint jócskán eltérnek egymástól.

34 Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a város lakossága a 18. század másadik felében és a 19. század első harmadában sem haladta meg a 3000 főt. Egyházi, uradalmi, illetve országos összeírások számunkra elfogadható adatai szerint Körmenden 1767-ben 2268, 1828-ban 2825, 1840-ben 2973 lakos él.