Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

Vallási megoszlásukat tekintve 1828-ban 1629 katolikus, 827 evangélikus-református, míg az izrealiták száma 369 fő. Talán az 1840. évi uradalmi összeírást tarthatjuk a leghitelesebbnek,

35 mivel adatai csaknem teljesen egybeesnek a FÉNYES Elek által közöltekkel. Mely szerint a lakosság száma 2973 (3004), katolikus 1568(1538), református 690(689), evangélikus 260(320), zsidó 449 , illetve izraelita, görög 448 fő. A városban számlálható házak tekintetében már egységesebb képet kapunk. Elfogadható adatnak tartjuk a 17. század közepére vonatkoztatva SZENTMIHÁLYI Imre által megadott 272 lakóépületet, melyeknek száma a Rákóczi szabdságharcot követően a felperzselt városban 1713-ban 246-ra csökken, majd fokozatosan növekedve a 19. század elején, 1817-ben 335, 1828ban 346, míg 1840-ben (1841) 408(408)-ra alakul. Megállapíthatjuk, hogy kétszáz év alatt a házak száma 125-tel nőtt, de ez a növekedés elsősorban a város északi és nyugati irányba való terjeszkedéséből adódott, a belváros telkeinek száma az elaprózódással együtt is csak valamelyest emelkedett. A lakosság számának megkétszereződése viszont azt jelenti, hogy az egyes épületekben több családnak kell laknia. E feltételezést az 1828. évi országos összeírás - mely egyben házösszeírás is -, valamint a tűzkárjegyzőkönyvek „zsellérekre" (lakókra) vonatkozó adatai megerősítik. Ezt látjuk a házak szoba-konyha számát vizsgálva is (15. térkép), amikor azt tapasztaljuk, hogy igen gyakori a szoba-konyha, hátulsó szoba, hátulsó konyha-kamara, más változatban a szoba kis benyílóval, konyha, hátulsó szoba, illetve a két szoba, konyhás ház, melyekből nagy számban „árendába adnak" egy szobát, konyhát, vagy a szobát és a konvha felét. Az épületekben igy nemcsak a megházasodott gyermek él csalá,jávai, hanem igen gyakran befogadott idegenek is. Vizsgált területünkön egy jól körülhatárolható részen - a zsidó templom környékén - izrealiták is laknak, akiknek ekkor még ingatlanvásárlási joguk nincs a belvárosban. Valamint lakóként fizetnek 4-8-10 forintot az özvegyek, és nem kis számban a városban éppen ez időben letelepedő kézművesek, akiknek még házat szerezniük nem sikerült, de már házasságot kötöttek, sőt gyermekeik is vannak. Az 1828. évi összeírás mellékletében,

36 a „portális conseriptióban tett igazítások" fejezetében „ezen házaknak, melyek jövedelmet hoznak körüliállásai" cím alatt 74 bérlőt sorolnak fel a beszedett pénzeket is megnevezve, de ennél a valóságban többen vannak, ha az adatokat a tűzkárjegyzőkönyvekben szereplő lakókkal összevetjük. A19. század első harmadában, de a későbbiekben is, ahogy az 1857. évi kézműves lakhelyek vizsgálatánál is kiderült,

37 ez a rendszeres keresetkiegészítő Jövedelemforrás a házak építésénél már eleve számításba jön. 34. KOVÁCS Tibor 1970. Lélekszámra vonatkozó adatai lényegesen eltérnek VÖRÖS Károly által közölt adatokkal, de az uradalmi összeírások számszerű adatai sem azonosak a városi összeírások és az országos összeírás (1828) adataival. 35. MOL: Batthyány es. It. P 1322. 187. sz. Körmend 120. cs. Körmendi Uradalom Topográfiája 1840 36. VamL: 128. évi országos összeírás, KÖRMEND 102-105. 37. NAGY Zoltán RHM kézirat: 1857-es térképre vetített kézműves lakhelyek.