Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján
folyosóról fűtöft kályha melegített. Innen nyílott a harmadik, alul deszkapadlóval ellátott, felül stukatúros mennyezetű, padlásozott harmadik szoba, melynek „kálhája gömbölyű, cifra, és zöld" volt. A negyedik az előzőeknél egyszerűbb szoba lehetett; „pallása hat fenyő gerendákra és fenyő deszkákra, az allya ki van paliózva, kálhája szegletes zöld és a' konyháról (- ami mellette van D. P) füttetik". Egy kettős ajtó vezetett innen a konyhára, melyben egy nagyobb és egy kisebb kőkeményre épített kemence állt. A konyháról kijőve végződik az ún. felső épület folyosója amelyet deszkával „kibélleltek" -, ahonnan 8 fa grádics vezetett le egy - szintén kékre festett - kettős vas ajtóhoz, mely valószínűleg a másik épületbe történő átjárást biztosította. A két első szobát alápincézték, melynek ajtaja egy udvarra nyílt. 31 A ház födémszerkezete fenyőfából készült, s fa zsindellyel fedték. Az ún, „alsó" épület itt egy jó állapotban lévő, de szerényebb kivitelezés lakóés gazdasági funkciójú helyiségekre tagolódó épületegyüttes volt, melyet az előzővel folytatólagosan egybeépítettek ahogy a forrás mondja: az első épület tűzfalát a hátsóéval „összeragasztották". A forrásfeltárás jelen szakaszában bizonyosan nem mondható meg, hogy ez az épület az előzővel egy időben vagy még azt megelőzően épült-e. Ez az épület „hajtottan terjed ki hátra a' kert fele végig folyosóra, ki vévén a hajtását mind téglából épülve, ezen épületnek eleje 14 oszlopokon áll, a' födele végig kűlőmbféle fákból álló, és nádra vagyon mind jó állapotban, ezen épületnek is... kő fallal kerített folyosója vagyon, mely kőfal deszkával ki bélleltetett, onnéd pedig végig a hajtáson kívül a folyosó fa küszöbökkel keritetett, egyébiránt a folyosónak födele végig fenyő gerendákra és deszkákra, az allya pedig puszta föld". A folyosóról legelöl egy cselédszoba nyílik, melynek alja deszkapadlózott, mennyezete fenyőfa gerendákból, s deszkákból áll, s benne egy új „kupás vörös kályha" volt. A folyosóról egy ajtó a padlásra, egy ajtó a WC-be („reterádára") s ide nyíltak a gazdasági helyiségek ajtajai is. Az utóbbiak sorát egy vastartó kamra nyitotta, ezt követte két egymásba nyíló „jól megpadlásozott", „köz fákkal" megerősített, 2 szellőzőablakkal ellátott, 8 lóra méretezett lóistálló, ami mellett egy 16 szarvasmarha befogadására alkalmas 6 szellőzablakkal ellátott, fenyőgerendás, fenyő padlásozatú istálló állt. Ezt egy kisebb, 12 szarvasmarhára méretezett, vékony fenyőgerenda mennyezetű, nád padlásozatú istálló követte, Majd egy „majorsági ültető ház", egy padlás nélküli „reteszes ajtajú faház", s mellette három kőoszlopos kocsiszín került összeírásra. A kocsiszín végéhez egy kis faragószobát építettek és még ezen épülettömbben két fazsindelyes tyúkólat jegyeztek fel. A gazdasági épületek sora a fenti épületekkel átellenben folytatódott, Ott egy részben „mórból", részben kőből épített, fenyőfa tetőszerkezetű, náddal és zsúppal fedett birkaakol állt, melyhez egy tölgyfából (bükkfából) készült, zsúppal fedett disznóólat építettek. Az akol kerítése „az akol előtt az udvarra előre terjed 12 tölgyfa oszlopokra, melyekhez 32 db tölgyfa boronák vannak bé vésve". E kerítés nyugati felére részben vastagabb, részben vékonyabb palánkokat erősítettek. 31 .Az udvaron 6 - pontosan meg nem nevezett - fa állt, két cseréptartó ágas, és két tölgydeszkákból készült tejtartó pad volt, s asztal céljára egy malomkövet használtak.
