Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján

A lakóház előtti kiskerttel szemben, Keletről egy 3 szobára, 2 konyhára, 2 kamrára, és 1 színre tagolódó cselédház állt. A sövénnyel körülkerített, zsúppal fedett épület eleje rozzant volt. A cselédház udvarában két „boronából készült disznóól" állt. Hátrafelé menve az udvarról egy két kőoszlopos, deszkakapun lehetett a takarmányos kertbe jutni. Ott állt a döntően téglából épített cséplőpajta, „közepén két ki álló szárnyai, feliül tűz falra, alul kapuk nyilnak". A felső padlása fenyőgerendákból és deszkákból készült, alul a cséplőhelyen tölgyfa pallókat helyeztek el. Ezt a cséplőhelyet kelet-nyugati irányban kőfallal elkerítették, „mely rekesztésben szokott a szalmás gabona állani". (Ezek padlás nélküli „rekesztések" voltak.) A cséplőhely mellett a keleti oldalon lehet a granariumba felmenni. A nádfedeles épület szellőző ablakait drótból fonták. A cséplőpajta felső részén egy nádból épített ún. „polyva kátyó" állt. A szérűskert végében, keresztben, egy 34,5x5,5 láb, kő lábakra, tölgyfából épített, nádfedéllel ellátott s felül deszka szegélyes új szénáspajta állt. Innen mentek ki az összeírok a gyümölcsösbe, aminek a végében egy fazsindelyes, falábakon álló, léckerítéssel körülvett festett „mulató ház"-a\ jegyeztek fel. E kert keleti végében kőből épített „kert szoba" állt, melynek egyik ajtaja a tűzfalhoz épített méhházra nyílott. A lucernás kertben volt a kertész háza; egy négyosztatú, szoba-bolthajtásos konyha-szoba-kamra tagolódású épület. Radó Zsigmond és Vidos Zsuzsanna magyargencsi kúriájához csak a majorsági ingatlanokat tekintve 183,5 hold szántó és 155,75 hold rét tartozott. A káposztáskert 10/32 holdnyi volt, az erdőbirtokok nagyságát 226,33 holdban adták meg. Mint több más középbirtokos, úgy a Radó-Vidos házaspár más településen is csekélyebb épületállománnyal rendelkezett. Kemenesszentmártonban egy „három derék"-bó\ álló; szoba-konyha-kamra osztatú új épületet bírtak, melynek „alja kő, föle tömés", „födele" fenyőfa és zsúp. Az épülethez még egy istálló és egy ahhoz épült pajta tartozik. Mindkettőt mórból készítették. A fenyőfa gerendázatú, lécezetű tetőt zsúppal fedték. A kúriát, - melyhez 7 hold szántó, 3,5 kaszás rét tartozott nemes Banyó Pál bérelte. A kemenesaljai Mihályfán még 20 kapás szőlőjük volt, amelyben szoba-présházpince tagolású présház állott.

32 Atinnyei, unyi nemesi közbirtokosság építészetét kutató KISS Ákos kiemelte; a községek kúriáit („kastélyokat") még a 18. század végén is zsúppal, náddal, ritkábban zsindelytetővel fedett vályogépületek jelentették. A napóleoni háborúk idejében bontakozott ki egy kúria építési hullám, melynek legkorábbi darabja a Vas megyéből származó tiborcszegi Horváth család kőből készült, X alaprajzú épülete volt. Az ekkor készült kúriák jelentős része vegyes alapanyagból készült; gyakoriak a kőalapozások, de a felmenő falakat vályogból építették.

33 Nógrád megye nemességének lakóviszonyait bemutató PRAZNOVSZKY Mihály az 1751-1800 közötti évekre helyezte a kúria építések döntő időszakát.

34 A rendelkezésre álló Vas 32. MOL P 710. a Vidos cs. It. 8. cs. Magyargencs, 1814. jún. 16. a családra: BALOGH Gyula 1894. 119-121. 33. KISS Ákos 1979. 355., 357-358., 360., 362. 34. PRAZNOVSZKY Mihály 1981. 126., 129,