Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
DOMONKOVITS Péter: Armalista, kúrialista és birtokos nemesek lakóházai, gazdasági épületei Vas megyében, a 18. században és a 18-19. század fordulóján
hivatalviselő birtokos nemes esetében is. A kortárs Kramarics László - Sopron vármegye főjegyzője - vagy a Sopron vármegye alispáni hivatalát is viselt Zeke István hivatali tevékenységük miatt is Ostffy Mihálynál jóval nagyobb gyakorisággal két eltérő minőségű élettérben éltek; a vidéki residentionális kúriájuk mellett Sopronban is házbirtokkal rendelkeztek. 30 Bár a szentmártoni Radó család gyökerei is az Árpád-korba nyúlnak vissza, a tradicionális megyei hivatalviselő, vagy fiaikat ezzel párhuzamosan katonai pálya irányába orientáló família a birtokos nemesség kevésbé tehetősebb csoportjához tartozott. Mégis érdemes a Radó Zsigmond császári-királyi főstrázsamester és felesége, Vidos Zsuzsanna birtokában lévő magyargencsi épületállománnyal részletesebben is foglalkozni. Ennek fő oka a fennmaradt beszédes forrásban keresendő, mely által általános elemeket is tartalmazva szemléletes képet kapunk a napóleoni háborúk korának birtokos nemesi kúriájáról, Boros Ferenc Vas vármegye egyik szolgabírája, s Márton István esküdt 1814. június 16-án a három Radó árva - Ignác, Karolina, Krisztina - számára egy kivételesen részletes vagyonösszeírást készítettek. (E forrás is alátámasztja a többször is elhangzott megállapítást; az inventáriumok részletessége, pontossága gyakran az egykori összeíróknak köszönhető, miként a fennmaradt dokumentumok az érdeklődésük egyes elemeit is visszatükrözhetik.) Radó Zsigmond és Vidos Zsuzsanna magyargencsi kúriája a felső falu végén feküdt. A kúriát alszélről kőlábazatos léckerítés, felszélről sövénykerítés fogta körbe. Maga az épület téglából és kőből épült, „az udvar felől egy kékre festett kett s, felső részén salugateros, pléhvel és zavarral erősített ajtó viszen fel, 8 kemény fából való grádicsokon a ' folyosóra, mely az épületnek felső részén hajtottan 6 kő oszlopokon áll, a'főlye ezen folyosónak stukatur, az allya téglával ki rakva, az említett ajtó mellett egy ablak is vagyon vasak, és salugáter nélkül... " E folyosóról nyílik a deszkapadlózott, stukatúros mennyezet első szoba, melyben két nagyobb és két kisebb falba süllyesztett („falban félben levő") kékre festett almárium állt. Már a bejáratnál is feltűnt, s most is kiemelésre került a kék szín. Az egész épületleírás során gyakran találkozhatunk kékre festett fa bútorokkal, nyílászáró szerkezetekkel (ablakkeretek, ajtók), melyek a fehérre meszelt falak esztétikus ellenpontozásai voltak. A szobát egy folyosóról fűtött, 4 db rézlábon álló „fejér cifra" kályha melegítette. E szobából - és az említett folyosóról - a stukatúrozott, deszkapadlózott ebédlőbe („ebédlő szoba") lehetett átmenni, melyet hasonlóképpen egy „fejér és gömbölyű, de (az előzőnél - D. R) nagyobb és cifrább" öt rézlábon álló, 30.1720-ban Ostffy Mihályt is a Sopron sz. kir. város határában szőlőbirtokokat bíró főnemesek és nemesek között találjuk In.: THIRRING Gusztáv 1939. 103-104. (Nevéhez 18 kapás szőlőt jegyeztek fel.) A kortárs Kramarics László, Sopron vármegye főjegyzője két kőházat bírt a szabad királyi városban. Az egyik fekvését az 1764-es vagyonösszeírás nem említi, a másik a Fövényverem utcában (Szánd Gruber) feküdt. Ez utóbbi kétszintes épülethez gazdasági épületek (istálló, cséplő pajta, gabonás pajta) is tartoztak. Kramarics is lózsi, bogyoszlói, nemesládonyi, újkéri fekvőbirtokai mellett - melyek közül több helyen épületegyüttesei álltak - Sopron határában is 5 hold szántót, 4 kaszás rétet, 84 kapás szőlőt birtokolt. (SL Acta orphanalia familiarum 8. cs. Lőcs, 1764. okt. 23.)
